...ezt azokra akik csak veszteni tudtak


~ 12x12 coda ahol cas-nek sikerül meghalnia
~ supernatural ~ destiel ~ ansgt ~ suspense ~ death story ~ kicsit hosszabb szösz ~ slash ~ ZENE


Dean Winchester nem kapott levegőt.  Lehet, hogy azért  mert még a szájába is jutott a vérből, belekből, a maradékból ami pár perce még…
Ami pár perce még én voltam.
Mary Winchester a történések alatt hátratántorodott és pislogás nélkül nézte végig az egészet.
Sam Winchester szintén messzebb ment, neki el kellett fordítani a fejét, nem bírta végignézni.
Dean Winchester… Nos, ő közvetlenül ott térdelt végig mellettem, a kezemet szorította. Testközelből érezhette, hogy ahol előbb még az övéi köré fonódó ujjaim egyszerűen szétfakadnak.
Láttam ahogy visszanyelt egy feltörő ordítást.
Nyugalom, semmi baj.
Hisz csak a szemed előtt haltam meg.
Közvetlenül melletted.
Milyen volt még utoljára belenézni a szemeimbe? Furcsa, ugye? Azt hitted örökre ezt csinálhatjuk. Csak nézni egymást, elveszni majd visszatalálni magunkhoz. Naiv vagy Dean, mindig az voltál.
A Winchesterek annak ellenére, hogy annyi, de annyi szörnyű dolgon mentek át még mindig olyan naivak. Mindig elhiszik, hogy van egy boldog jövőre esélyük. Aztán csak a könnyeik folynak. Tudom, láttam már.
Várjunk csak.
Dean Winchester nem sírt. Nem rogyott össze megtörve, nem rúgott fel semmit, nem toporzékolt, nem könyörgött, nem ordítozott.
Ennyit jelentettem neked?
Semmi?
Még egy fájdalomtól összeszorított öklöt sem kapok? Csak egy elmormolt káromkodást az orrod alatt! Kérlek!
Nem?
Értem.
Úgy néz ki mégiscsak én voltam a naiv.
Oh de naiv. 
Nem értem. Nem értem. Nem értem. Nem értem. Nem értem.
A kezeid  között haltam meg az Isten szerelmére! Ott voltál… mellettem… közel… a vérem borít téged! Előbb vallottam neked szerelmet! Előbb öntöttem ki neked mindent, az egész lelkem terítéken volt!
Te meg még arra sem vagy képes, hogy egy könnyet elmorzsolj értem.
Miért akarsz erősnek látszani Dean? Nézd! Sammy is most kezdett rá, anyád, anyád alig ismert és az öcséd kabátját nedvesíti könnyeivel, miattam.
Én annyi mindent megtettem érted a francos életemben.  Mindent érted tettem a francos életemben. Mindent. Mindent. Mindent…
Miért nem vagy lesújtva? Miért állsz fel úgy, hogy nem remegnek a lábaid? Miért mozogsz ilyen könnyen? Miért nem horgasztod le a fejed?
Hogyan tudsz ilyen könnyen hátat fordítani annak a helynek ahol az utolsó pillanatomat is neked szenteltem? Csak neked. Mert te voltál a világom.
Az egész mindenség.
Jó tudni, hogy neked nem én voltam. Szólhattál volna korábban.
Remélem, hogy azért ülsz be a kocsidba ilyen nyugalommal, hogy nekihajts egy fának.
Miről beszélek?
Nem, nem halhat meg.
Nem az ő hibája volt nem okolhatom…
Dean hangját halom meg hirtelen.
Remélem otthon van valami kaja, éhen halok.
Én most haltam meg. A kezed között. Előtted. Pár centire. Még az utolsó leheletemet is érezted.
És te éhes vagy.
Tényleg ennyire semmit nem jelentettem neki.
Semmit.
Mármint annyira semmit mintha elgyúrt volna egy galambot. Csak továbbhajt és éli tovább az életét.
Zenét hallga, az egyik olyan indul el amit ketten a legtöbbet hallgattunk, naivan felgyúl bennem valami reményféle, de aztán továbbkapcsolja.
Dean Winchesternek nem jelentettem soha semmit. Még annyit sem, hogy gyászindulóként meghallgasson egy zeneszámot. Még egy apró könnyet sem amit a refrén dúdolása során morzsol el.
Hogy tudsz még úgy is fájdalmat okozni, hogy halott vagyok?
Gratulálok.

Tényleg éhes volt. Két hamburger után (miután egy családtagja sem akart kommunikálni) visszatért a szobájába.
Még mindig nem volt zaklatott, esetleg lesújtott, a szomorúság jelét sem mutatta. És miután lemosta megáról a vért, mintha teljesen megszabadult volna mindentől ami az előbb történt.
Teljesen elfelejtkezett rólam.
Kitörölt.
Mintha ott sem lettem volna.
Csak egy zavaros árnyék lettem a háta mögött, amihez soha nem fog többé megfordulni, mert előtte minden. Harcok. Életek. Szerelmek. Talán a nagy Ő is.
Én meg mindig csak „voltam”.
Talán így jobb is. Nem gyötri magát. Nem reménykedik.
Csak akármi apró jelet, hogy hiányozni fogok. És aztán megyek ígérem. Még árnyékod sem leszek.
Kérlek…
Már ágyban van. Gyors pillantást vet a szoba sarkában elhelyezett székre, de aztán csak elfordítsa a fejét.
Talán.
Csak fekszik a sötétben. Szemei nyitva vannak, nem alszik. Nem tud aludni?
Mégiscsak lesújtották a történtek és…
Felül. A lámpa kigyullad.
Tudom, hogy itt vagy Cas.
Remélem, hogy itt vagy.
Remélem nem csak megőrültem.
Egész végig tudta?
Valami jelet kaphatok, hogy nincs szükségem orvosra?
Egész végig előlem rejtőzött.
Miattam maradt benne lélek, mert érezte az enyémet.
Hogy tehettem ezt vele? Reményt adtam neki…
Csak azért mert látni akartam ahogy szenved.
Castiel kérlek! Lehet, hogy még meg tudlak menteni!
Annyira elveszettnek tűnik, tekintete csak úgy cikázik a szobában, engem keres. Visszanyel egy feltörő sírást és megdörzsöli a szemét.
Ne, ne, ne. Tényleg ezt akartam?
Nem fogom kibírni ha végig kell néznem az összeomlását. Nem, nem, nem. Nem sírhat, miattam nem.
Könyörgök, ne.
Nincs a szemeiben élet. Nincs a tartásában erő. Nincs a hangjában csengés.
Castiel, figyeld, még vissza tudlak téged hozni, csak mondd el hogyan.
Nincs remény, Dean. Halott vagyok.
Mindig van remény.
Nem, nincs!
Utánanézek majd a könyvek között, és megkérem Samet és anyát is… Nem fogsz elmenni!
Én taszítottam őt ebbe az állapotba. Minden az én hibám.
Dean, hagyj elmenni. Csak egyszer engedj el valakit akit szeretsz.  
Dean szeméből kihullnak az első könnycseppek, de ezzel nem fejezi be.
Előregörnyedve takonytól és könnyektől borítva hajtogat olyanokat, hogy minden rendben lesz, élni fogok, és ezekhez hasonló naiv gondolatokkal dobálódzik.
Cas, ne hagyj itt. Ne most. Ne így.
Nem, el kell mennem. Nem gyötörhetem tovább. Csak azért reménykedik mert érzi, hogy itt vagyok.
Hogyha tényleg komolyan gondoltad amit mondtál nem hagysz itt.
Nem érti, pont ezért kell mennem. Mert az volt a legkomolyabb dolog amit valaha kiejtettem a számon.
Csak, hogy tudd. Én is.
Mennem kell.
Én nem vagyok képes tovább hallgatni ezt a megtört hangot.
Mennem kell.
Nem tehetem meg azt vele, hogy adok neki reményt.
Mennem kell.
Bárcsak hamarabb mondtam volna, én is téged, Cas.
Mennem kell.
Én is sze…

Mennem kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése