~ Játszik a számmal

~ démon!dean és ártatlan!castiel játszik

~ supernatural ~ fanfiction ~ demon!dean ~ destiel ~ slash ~ 16+ ~ songfic ~ szösz ~ ZENE ~ 30/5

- Nem foglak elengedni akármennyi őrültséget mondasz, ne is próbálkozz, mindenki jobban jár ha befogod, Dean. - Castiel egy szomorú mégis megvető pillantást követően elfordult a lekötözött démontól.
Mikor lépett volna egyet előre a szörny ott termett előtte. Az  ereiben megfagyott a vér a férfi sötét szemeitől, olyannak tűnt mintha a gyönyörűséges zöld szivárványhártyáit egy temetés után fekete lepellel takarták volna.
Hiányoztak neki a szemei. Hiányzott neki Dean.
Mert az a démon aki két centire állt tőle, rezzenéstelen arccal, köze sem volt a Winchesterhez.
Csak egy undorító, mocskos, förtelmes szörny.
(Tökéletes hajjal, és vad vörös ingben. Veszélyes kombináció.)
A természetben több  állat is így vadászik, magához csalogatja az ártatlant, és mikor egyre jobban ujjai köré csavarta… Tudjuk mi történik ilyenkor.
Érezni ahogy  a türelme egyre jobban fogy, és a feszültsége szikrát kap.
Az ártatlan angyal hátrálni kezdett, de a gonosz démon csak közeledett felé. Míg végül egy gyors mozdulattal megmarkolta áldozata kezét, kicsavarta belőle az angyalpengét és lecsapott.
Castiel arra, hogy meghal, felkészült. Viszont arra, hogy Dean akkora lendülettel csókolja meg, a padlóra kerülnek… Nos arra nem.
Ellenkezni akar. Tényleg. Akar. De elég nehéz olyankor, mikor valaki így használja a nyelvét. Úgy kúszott rá mint erdőtűzben, a fára, a láng.
Még elképzelése sem volt, Cas-nek arról, hogy csókol Dean. Viszont a démon démonian.
Ő csak játszott vele, és a szájával, ez tisztázódott az angyalban a legelején. Csak egy játékszernek számított. Semmit sem jelentett.
Viszont akarta, hogy jelentsen valamit. Lehet, hogy ezek az igazi Dean elfojtott vágyai voltak, és jól gondolta, tényleg ott volt az a valami köztük. Hogy ezekben az években nem csak egy szörnyű plátói szerelem fogaskerekébe zúzódott össze.
Lehet. Remélhetőleg. Valószínű.
Azokban a pillanatokban mikor kijózanult és próbált ellenkezni, vagy netán elszökni, a férfi megérintette őt. Lehet, hogy csak végigsimította a nyakát, vagy esetleg belemarkolta combjába, de ez is elégnek bizonyult, hogy visszazökkentse őt.
Kipirult, felhevült, de nem fáradt, Egyikőjük sem fáradt.
Egyre mélyebbre haladtak az éjben. Míg végül kitudja, hogy, de elkeveredtek Dean régi szobájába és a ruháik kitudja, hogy, de lekerültek róluk.
Castielben mikor egy-egy mozdulat után felkapott a remény lángja, hogy talán tényleg igazi az egész, (mert ezzel hitegette magát.) és Dean tényleg szerelemből teszi, amit (ezzel még többet hitegette magát), elismételt egy mondatot:
Csak egy játék. 
Csak egy játék.
Csak egy játék.