logo

19.3.17

~ I can pretend


~ benny próbál castiellel az érzéseiről beszélni
~ supernatural fanfiction ~ pre-slash ~ destiel ~ shipper!benny, purgatórium ~ hurt/comfort ~ szösz ~ 30/19 ZENE


Dean-nek soha nem voltak kedvencei a vámpírok. Főleg nem csapatokban. És végképp nem a purgatóriumban, ahol ugyanis hemzsegett tőlük az egész. Sikeresen lemészárolták a kis társaságot ami útjukba állt , viszont nem álltak meg a rohanásban. Körülöttük szerte hatalmas fák ágaskodtak, amiket kikerülni alapból elég nehézkes volt, tekintve, hogy az ember mindenhol azokba botlott, a sötétség csak rátett egy lapáttal. 
A férfi vezette háromtagos csapatukat, ő futott legelöl. Persze pillantását minden percben az angyalon és a vámpíron tartotta. Bár ő volt közöttük a leggyengébb kötelességének érezte, hogy vigyázzon társaira, legalábbis az angyalra biztosan.
Viszont érezte, hogy ez a pár perces harc végleg lefárasztotta, nem pihent isten tudja mennyi ideje. Kezdte elhagyni az ereje. Persze ez nem érdekelte, ugyanabban a tempóban araszolt tovább a fák között.
Egy kéz szorítását érezte a vállán, hátra sem fordult de tudta, hogy Castiel az. Amint belenézett a szomorúkék szemekbe már azzal is tisztában lett mit készül neki mondani.
Elutasítóan megrázta a fejét, tovább kellett menniük. A cél még túl messze volt.
- Dean aludnod kell. Az emberek nem bírják átlagosan egy hétnél tovább alvás és egyéb pihenés nélkül. – A száraz információkat olyan törődéssel közölte vele Castiel, akár egy gondoskodó anya.
Ismét csak megrázta  a fejét.
- Az angyalkának igaza van, - szólalt meg Benny. A vámpír már kevésbé tűnt egy anyának, még inkább egy bátynak.  – aludj pár órát. Teljesen hulla vagy. Mi majd őrködünk.
Nehezen, de megadta magát. Leültek egy fa tövébe ahol Castiel felajánlotta, hogy az ölébe fektetheti a fejét. Mivel Dean hónapok óta még ágyat sem látott, most az egyszer élt a lehetőséggel, hogy rádőljön barátja combjaira.
Nem telt bele fél perc se, de ő már egy szebb világban járt.

---

- Kérdezhetek valamit, Castiel? – törte meg az órák óta tartó feszült csendet suttogva, Benny. – Róla. – Fejével a  férfire bökött aki az angyal ölében pihentette a fejét, miután Dean elkezdett remegni Castiel ráterítette piszkos kabátját.
- Azt hittem elég jól ismered már Deant, mi az amit tőlem megtudhatsz róla?
Benny mosolyogva nézte az értetlen kék szemekbe.
- Tulajdonképpen veled kapcsolatos. – Castiel zavart tekintete semmit sem változott. – Vagyis inkább veled és vele. – Az angyal még mindig nem értett semmit, a vámpír fáradtan sóhajtott.
Bennynek eltartott pár percig mire összeszedte mit és hogyan kellene mondania.
- Castiel, nem fogok köntörfalazni. Te szerelmes vagy Dean-be, nem igaz?
- Az angyalok nem szerelmesek – válaszolta habozás nélkül.
- Mindenki szerelmes.
- Akkor én kivétel vagyok – Castiel próbált határozottan beszélni. De azt a tonnányi szomorúságot még a süket is meghallotta.
- Nem. Te nem látod hogyan nézel rá. A szemed mindent elárul.
- Ez csak a porhüvelyem szeme.
- Viszont te tekinteted – Benny tudta miről beszél. Tudta, hogy néz az ember mikor szerelmes, legyen az angyal vagy vámpír, talán ebben az egy dologban senki sem különbözött.
- De…
- Felesleges ellenkezned, még a vak is látja mi történik itt. Mikor fogod neki elmondani?
- Nincs mit elmondanom neki – tagadott tovább rendíthetetlenül.
- Én nem ismerlek igazán jól Castiel, de a szerelmet meglátom, viszont had mondjam el, igazi hülye vagy.
- Mert szerelmes?
- Csak bevallottad - vigyorgott Benny elégedetten.
Castiel pár pillanatig az alvó férfit bámulta. Nem igazán tudta mit kellene válaszolnia, vagy mit kellene tennie, esetleg gondolnia.
- Tudod, Castiel, nem kell azért szégyenkezned mert férfi – Benny már sokkal zavartabb és visszafogottabban beszélt.
- Nekem nincs nemem, az angyalok nem nők és férfiak.
- Ez azt jelenti, hogy nincs szexualitásotok sem?
Castiel bólintott.
- De Dean… - Először szólalt meg az angyal magától. – Rengetegszer láttam már, hogy csak a nők érdeklik – Benny felvonta a szemöldökét, nem tűnt úgy, hogy elfogadná ezt a tényt.
- És akkor be fogod neki vallani?  - tette fel a nagy kérdést ismét a  vámpír. – Esetleg egy hirtelen csók? Flört? Kezdeményezned kell Castiel. Nem tudod örökké színlelni, hogy nem érzel semmit.
Mintha könnyek csillantok volna az angyal szemében, ami szüntelenül Deant pásztázta.
- De megpróbálhatom – válaszolta, és ezzel mindketten tudták, hogy a témát örökre lezárták. 

1 megjegyzés:

  1. tom odell. destiel. shipper benny. és kellemes kis vasárnap esti szívfájdalom meg összetört szív. a destiel szöszeid kivétel nélkül összetördelik a szíveeeem. de azért nagyon szerettem ♥ :D

    VálaszTörlés

~pöcegödröm bejárata~