~ A csillagokban

~ jack kapitány a csillagokat kémleli

~ doctor who ~ fanfiction ~ doktor x jack ~ slash ~ hurt-comfort ~ száz szavas ~ 30/8

Jack esténként állandóan kiült a csillagok alá, reménykedni. Amúgy is szerette az égboltot, hát mikor még amikor elképzelte, hogy feltűnik egy kék fülke, akkor egyenesen imádta.  Ő tudta mi van ott. A legtávolibb csillagokig, és a legelveszettebb szívekig elért az útja. De valahogy a legmagányosabb lelket igazán mégsem sikerült megkaparintania magának, talán az övét lehetetlen.

Egyszer egy pillanatra odébb nézett a széles égről, csak az óráját figyelte, de azalatt megtörtént a csoda. Egy kék doboz és egy kócos férfi állt előtte, hatalmas vigyorral figyelte Jacket.

- Doktor! – Nem hitt a szemének, pislogott párat, de ő még mindig ott állt előtte. Nyakába borult és beléfúrta fejét a vállába. Érezni akarta az illatát, érezni akarta a testét, két szívét, és mindig apró porcikáját.

- Jack, szükségem van rád, gyere velem – Határozott szavai szerelmesen és izgatottan csengettek.

A Doktor kézen ragadta őt és magával rántotta a TARDIS-ba. Ahol aztán belemarkolt sötét hajába, majd szájon csókolta. Forrón és izzóan, épp ahogy Jack mindig elképzelte. Olyan érzés volt ez neki mint vele futni, csak érzékibb.

És annyira, de annyira tökéletes volt.

Akárcsak egy álom.

Ne.

Jack könnyes szemekkel, kipirult arccal és boldogságmorzsákkal a lelkében ült fel az ágyán. Zúgott a feje. Úgy érezte szüksége van egy jó erős reggeli kávéra.