~ jack kapitány a csillagokat kémleli
~ doctor who ~ fanfiction ~ doktor x jack ~ slash ~ hurt-comfort ~ száz szavas ~ 30/8
Jack esténként állandóan kiült a csillagok alá, reménykedni. Amúgy is
szerette az égboltot, hát mikor még amikor elképzelte, hogy feltűnik egy kék
fülke, akkor egyenesen imádta. Ő tudta
mi van ott. A legtávolibb csillagokig, és a legelveszettebb szívekig elért az útja.
De valahogy a legmagányosabb lelket igazán mégsem sikerült megkaparintania
magának, talán az övét lehetetlen.
Egyszer egy pillanatra odébb nézett a széles égről, csak az óráját
figyelte, de azalatt megtörtént a csoda. Egy kék doboz és egy kócos férfi állt
előtte, hatalmas vigyorral figyelte Jacket.
- Doktor! – Nem hitt a szemének, pislogott párat, de ő még mindig ott állt
előtte. Nyakába borult és beléfúrta fejét a vállába. Érezni akarta az illatát,
érezni akarta a testét, két szívét, és mindig apró porcikáját.
- Jack, szükségem van rád, gyere velem – Határozott szavai szerelmesen és
izgatottan csengettek.
A Doktor kézen ragadta őt és magával rántotta a TARDIS-ba. Ahol aztán belemarkolt
sötét hajába, majd szájon csókolta. Forrón és izzóan, épp ahogy Jack mindig
elképzelte. Olyan érzés volt ez neki mint vele futni, csak érzékibb.
És annyira, de annyira tökéletes volt.
Akárcsak egy álom.
Ne.
Jack könnyes szemekkel, kipirult arccal és boldogságmorzsákkal a lelkében
ült fel az ágyán. Zúgott a feje. Úgy érezte szüksége van egy jó erős reggeli
kávéra.
;__; Életem első JackxDoktor fice, pedig imádom a párost.. és mégis ezek után félve fogok bármelyikbe belekezdeni :C
VálaszTörlésMég én sem olvastam JackxDoctor ficet a sajátomon kívül... Fura xD
VálaszTörlés