~Bucky mint minden reggel, ma is belenéz a tükörbe. Újra csak a katonát látja.
~Bucky x Steve (Marvel)~angst~slash
Bucky Barners
fáradtan ült fel az ágyukon, minden mozdulatát megfontolva, nehogy felébressze
a mély álomban levő barátját. Lábait lerakta a hideg parkettára, majd
lábujjhegyen osont ki karamell színű hálószobájukból. Kilépve a keskeny
folyosóra bezárta maga mögött az ajtót, még a zár kattanása is hangzavart keltett
a csendben úszó lakásban. A hosszúkás, sötétbarna hajú, fél kómában levő férfi
sikeresen eljutott a konyháig ahol a piros kávégép várt rá. Csendben
elkortyolgatott egy bögrébe öntött energiát, a konyhaasztalnál ülve, végig a
piros tulipánt birizgálta amit egyik nap Natasha hozott nekik. Hogy a fenébe szerzett
a nő január közepén tulipánt? Míg ezen dilemmázott elfogyott a kávéja, és
reggeli rutinját követve elsétált a fürdőszobáig ami a konyhával szemben
található ajtó után nyílt.
Megengedte a mosdó forró vizét. A pára
hirtelen uralmába hajtotta a helységet mindent ellepve. Bucky tenyereibe vizet
és szappant engedve mosta meg az arcát.
Letörölte az elhomályosult tükörről a szürke ködöt. Belenézett a saját kék,
ködös szemeibe, amikben ő ismét csak a könyörtelenséget tudta felfedezni. Hátratűrte az alvástól összekócolódott haját,
majd vizslatni kezdte az arcát. Minél tovább szemlélte a kis vágásokat,
vonásokat egyre több minden villant be neki. Vér, halálok, életükért könyörgő
emberek amik általában az álmába szokták kínozni csak őt. Puska lövések halk
puffanásai rémlettek fel neki egy halálos jelent sort követően. Újra megmosta
az arcát, mikor újra belenézett a tükörbe nem Buckyt látta benne.
Hanem a Hydra önelégülten vigyorgó katonáját.
- Hiányoztam? – kérdezte a tükörképe, aki fekete
maszkját levéve felfedte véres arcát. Az nem az ő vére volt.
- Te… te nem vagy igazi. – Bucky hátrált
egyet a párás tükörtől, amiben másik énje lakozott.
- Annyira igazi vagyok mint a melletted
alvó Steve – válaszolt összefont kézzel a katona, akit Bucky már oly rég
eltemetett. Legalábbis így hitte. – Ó Bucky, tudod, hogy akármikor átvehetem az
irányítást, nem is esne nehezemre.
A hasonmás gonoszan vigyorogva nyújtotta
fémkezét Bucky felé. Aki abban a pillanatban ököllel belevágott a tükörbe, mire
az ripityára törve reccsent egy hatalmasat. A szilánkok szanaszét repülve
terítették el a fürdőszobát, mint veszélyes hullócsillagok. Bucky megpróbált megtámaszkodni
a mosdón, de erőtlenül térdre rogyott.
Alig telt pár pillanatba Steve máris az
fürdőszoba ajtajában teremt és a szilánkokkal nem is törődve futott be a magába
roskadt Bucky mellé. A szőke férfi megnyugtatóan dőlt rá barátja csupasz
hátára, és letérdelve mellé próbálta megnyugtatni az őrülten zagyváló férfit.
- Itt volt… itt volt ő. Visszajött Steve…
azt mondta igazi… és… és nem akarom ezt – hadarta Bucky zihálva.
- Semmi baj Buck. Semmi baj, itt vagyok,
én itt vagyok – súgta Steve a fülébe. És kezeit a másik férfi arcára helyezve
húzta azt közelebb magához. Homlokukat
összeérintve, puszilta meg a megnyugtatóan a szőke őt. Érezte a testében lassan
hömpölygő ´békét – Semmi baj. Ő már nincs. Csak Bucky Barners létezik, de ő úgy
tökéletes ahogy van.
ááááh Marveeel!!
VálaszTörlésOlyan kevesen írnak Marveles sztorikat(vagyis én eddig csak ezt találtam ami úgy tetszett is xd)
Nagyon tetszik!!
(Éljen Bucky Barnes!!)
Kérsz ajánlót? :D
TörlésKöszi Lysandra :) Én imádom a Marvel ficiket, igyekszem írni még többet. Hail Bucky Barners!
TörlésNagyon jó vagy! Olyan szépen fogalmazol, komolyan mondom. Kurva gyönyörű. Bár néha elveszek benne. De akkor is nagyon szép. És Stucky. A forever-love OTP-m.
VálaszTörlésImádlak ezért.
Jajj nagyon, nagyon örülök, hogy tetszett neked, igyekszem :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésNem tudom, miről is szólt a novella, de tetszett. Ügyi vagy. :)
Ölel: Bogi
Köszi, örülök, hogy tetszett :)
Törlés