logo

5.6.16

~Kettősség





~Andrien Agreste is lehet akuma áldozata. 
~ novella~Hurt/Comfort~Ladynoir~Marichat~Adrienette 






    Miközben elkeseredve ültem a szobámban, még mindig Fekete Macska ruhájában, egy pillangó beleszállt a gyűrőmbe.
   -  Ó a viszonzatlan szerelmek! Mennyi összetört szív, mennyi szomorú lélek, vágyakozó pillantások a kicsi akumámnak tökéletes lesz – hallottam ellenségünk hangját. - Fehér macska, én Halálfej vagyok már ismerjük egymást, nem akarnád megbosszulni Katica undokságát? Cserébe hozd el nekem a talizmánt!
     A fagyos hang a fejemben csábítóan csengett. Végre visszaadhattam minden szenvedést Katicának, halálfej nagyobb erőt ajánlott fel nekem, hülye lettem volna nem elfogadni.
   - Örömmel – válaszoltam. A feketeség beborította a testem, éreztem az új hatalmamat. Beleborzongtam az erőbe amely átjárta a testem minden porcikáját. - A macska most fehérbe bújt, és katicára megy vadászni. De hol lehet a bogárkám?
    Kimásztam a hatalmas ablakomon és Párizst kezdtem el kémlelni házunk tetejéről. Az Eiffel toronynál még mindig több tucatnyi ember állt, mindenki Katicára volt kíváncsi és a délelőtti akciónkra. Amikor bevallottam neki, hogy szeretem. Ő meg kiröhögött. Ökölbe szorított kézzel ugrottam át az egyik házról a másikra, de tekintetem nem vettem le róla meg a csinos kis pöttyös ruhájáról, amiben mosolyogva pózolt. Tetteti mindenki az ártatlanságát, mutassa mindenki milyen kedves közben vígan töri össze a szíveket. Ez gonoszabb volt minden tettnél amit Halálfej elkövetett.    Elcsábított mindenkit aki a közelébe került, majd eldobta őket mind egy rongyot. Embereket mentett meg nem, pedig érdekelték mások.
    Az leugrottam a torony előtti térre, az emberek szétszéledtek amint megláttak hófehér ruhámban. Katica riadtan mérlegelt, miközben közeledtem felé, ő meg hátrált.
   - Mi ez a stílusújítás? – kérdezte és kínosan nevetett. – Minden oké? – A jojójáért nyúlt, de én gyorsabb voltam és erősen megszorítottam a csuklóját.
    Eltűrtem az egyik fekete tincsét és lassan a fülébe súgtam:  - Csinálj úgy mintha minden rendben lenne, gyere velem, csak semmi hirtelen mozdulat.
   Nyelt egyet és bólintott. Most az én kezemben volt az irányítás, nagyon élveztem a helyzetet. Elköszöntünk a riporterektől és magammal húztam Katicát. A botommal felugrottunk az egyik ház tetejére. Kirántotta remegő kezeit a markomból és hátrált pár lépést. Viszont nem itt akartam beszélgetni, erre az alkalomra volt egy sokkal alkalmasabb helyem, elvigyorodtam és magamhoz húztam. Ellágyította az izmaimat teste melege, de nem hagyhattam, hogy újra a csapdájába essek.
   - Macska! Olyan fura vagy! Mi történt veled, miért lett fehér a ruhád, miért lila a szemed, mi ez az egész? – faggatózott Katica fickándozva karjaim között.
    Válasz nélkül, továbbindultam. Átugrottam egy másik ház tetejére, majd a következőre. Katica elszántan küzdött, nem tudott kiszabadulni karmai szorításából, viszont éreztem, hogy kezd fáradni. Legnagyobb szerencsémre nem kezdett el se sikítozni, se tovább kérdezősködni, így megúsztam egy kisebb nézeteltérést a  zsarukkal.
    - Megérkeztünk – jelentettem ki és megálltam egy zöld cseréppel bevont magas háznak a tetején.         Egyik küldetésünk után találtam meg ezt a  helyet, olyan kilátás nyílt innen Párizsra mint az Eiffel torony tetejéről. Katica értetlenül nézett rám amikor látta, hogy nem megyünk tovább, kicsusszant kezeim közül és támadó állásba felé  fordult.
    - Halálfej volt, igaz? – kérdezte. Engem fürkészett, leste minden mozdulatomat. Próbált keménynek tűnni, de én láttam rajta, hogy mennyire fél, nem tudta eltitkolni előttem, hiába hordott maszkot.
   - Halálfej erőt adott nekem. Egy olyan erőt amivel bosszút állhatok, mindenért megfizetsz – mondtam és botomat pörgetve igyekeztem felé.
     Katica értetlenül nézte ahogy a botom száll felé, egyenesen hasba találta, kiköpte vért olyan erejű volt az ütésem. A lelkem mélyén tudtam, hogy nem szabadna ezt tennem, hisz szuperhős vagyok. Mégis a harag olyan mértékben tombolt bennem, hogy nem tudtam magam megállítani.
    Arra számítottam, hogy Katica vissza fog támadni, nem tette. Aztán rájöttem, kiolvastam a kéken tündöklő szeméből. Ő nem lenne képes engem bántani, a közelembe se mert menni, megtartotta a három lépés távolságot, ettől csak még jobban fájta  szívem. Tudtam, hogy itt és most le kell számolnom vele, de legalább ha harcolnánk, ha ő is harcolna nem csak állna. Minden egyes suhintással amit felé intéztem, nehezebbnek éreztem magam. A tűz lobogott bennem, amikor legyengültem lejátszottam egy jelenetet magma előtt amikor kegyetlenül elutasít, kiröhögi az érzelmeimet és ettől újra lángra kaptam. Katica el tudta bennem oltani a haragot, képes volt olyan virágmezőkre repíteni ahol minden tökéletes, csak ő meg én. Mindezek ellenére le tudott bökni a mélybe, ahol csak a nyomorúságos vesztesek éltek csak.
    Felmerült bennem, hogy alkalmazom a Macskajajt, de csak a végén, ha nem lesz más lehetőség. Addig kitartóan küzdöttem botommal és (Halálfejnek köszönhetően) immár hegyes karmaimmal. Miután egy hatalmas vágást ejtettem Katica arcán kicsit megálltam, lihegett és copfjai szétestek, csillogó fekete haja kuszán hullott a vállára. A vér végigfolyt az arcán, de nem törölte le, hagyta, hogy ajkairól a földre csöppenjen. Így akart bennem bűntudatot kelteni, jöttem rá. Na, nem mintha nem fúrta volna az oldalamat a megbánás látva szétszakadt pöttyös ruháját, horzsolásokkal teli térdét, könyörgő tekintetét. Ebben a pillanatban volt a legsebezhetőbb. Haragtól túlfűtve mögé ugrottam és botom hegyével hátba vágtam, hallottam csontjainak és szívének összetörését. Térdre hullott, hogy lássam őt lassan kibújta háta mögül. Mennyire elrettentett a látvány ami fogadott, véresre verve kuporgott a földön, haja csomókban vállára hullott, mintha még élénk szemei is kifakultak volna. És ezt mind én tettem.
    - Én… nem akarok ellened harcolni – mondta remegő hanggal arcát a kezébe temetve. Letérdeltem hozzá, botomat messzire hajítottam, lesütöttem a szemem és a földet kezdtem el bámulni, nem volt merszem a szemébe nézni. – Nincs más választásom – jelentette ki.
Nem is fogtam fel mi történt. Csak azt láttam, hogy már nem az összevert Katica hanem az összevert Marinette térdelt előttem, fülbevalóit a markában tartva. Közelebb húzott magához, olyan közel, hogy az ajkaink összeértek, éreztem meleg leheletét a bőrömön. Megcsókolt. Gyengéden mégis forróságtól túlhevülve megöleltem, arra számítottam, hogy el fog lökni magától, viszont a csókja csak még intenzívebb lett. Nem akartam elereszteni, azt akartam, hogy ajkai örökké az enyémhez érjenek, hogy soha ne kelljen őt elengednem.  Ekkor megéreztem.  A mérhetetlen hatalom elszállt belőlem,  ruhám visszaváltozott feketévé, ismét az a Macska voltam, nem Halálfej áldozata, hanem Párizs szuperhőse.
   - Macska! – kiáltott fel örömében Marinette. Még szorosabban megölelt és fejét a vállamra helyezte. – Köszönöm… - súgta a fülembe.
    - Bocsánatot kérek – mondtam és végigfolyt egy könnycsepp az arcomon.
    - Én is – mondta, majd ő is sírásba tört ki. Értetlenül néztem rá.
    - De miért?
    - Mert miattam támadott meg téged az akuma, undok voltam veled, azt hittem… nem tudtam, hogy tényleg szerelmes vagy belém – vallotta be és egy kicsit elhúzódott tőlem, hogy szemembe nézhessen. – De már mindegy – mondta és letörölte a szeméből kibuggyanó könnycseppet. – kiderült, hogy ki vagyok, te pedig Katicába nem Marinettbe vagy szerelmes – Mosolygott, de tudtam mennyire fáj neki.
   Lehúztam a gyűrűt az ujjamról. Nem Fehér Macska, nem is Fekete. Adrien Agreste voltam, Marinettnek pedig tudnia kellett. Elkerekedett szemmel nézett rám miután visszaváltoztam, teljesen elpirult, szája nyitva maradt.
    - A… Adrien!? Megcsókoltam Adrien Agrestét! – zihálta. Én meg újra magamhoz húztam és egymáshoz érintettem ajkainkat, most én kezdeményeztem, ő lehunyt szemmel hagyta. Időtlen idők óta nem voltam ennyire nyugodt, Marinettől olyan biztonságérzetet kaptam, amit még senkitől soha, megtaláltam a helyem, az pedig mellette volt.
   - Azért vicces, hogy egy osztályba járunk, nem? – kérdeztem nevetve és felsegítettem őt.
  - Aha persze – nevetgélt kínosan, a feje még mindig olyan vörös volt  mint a ráké. Kezemet a aggódva homlokára tettem.
   - Jól vagy?
  - Őszintén? – kérdezte én meg bólintottam. - Igen és nem. Adrien figyelj, én már az első naptól szerelmes vagyok beléd amint beléptél az életembe, legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy te vagy Macska. Ez pedig megijeszt mert tudom, hogy mostantól nem úgy fogok rád nézni suliban és hősködés közben sem. Mert te vagy Adrien, te vagy a nagy Ő, közben pedig te vagy Macska Az a Macska, ez teljesen kikészít. Tudod te mennyire féltem tőled a suliban, nem mertem a közeledbe menni mert féltem az elutasítástól, fura belegondolni, hogy közben pedig te féltél az én elutasításomtól. Érted? Kész tornádó tombol most a fejemben, úgy érzem szétrobban az agyam! –akadt ki, de én csak kuncogtam. – Mi olyan vicces?
   - Az, hogy azt hiszed egyedül vagy – mosolyodtam el és végigsimítottam gyönyörű arcát, csak az a seb csúfította amit én okoztam. Rájöttem, hogy ugyanilyen vágás van mindkettőnk szívén is, és pont ebben a pillanatban kezdett el összeforrni. 

9 megjegyzés:

  1. EZ. OLYAN. CUKI.
    OLYAN MARICHAT. OLYAN LADYNOIR. OLYAN ADRIENETTE. *____* *lö még csak most kommentel, pedig már vagy háromszor újraolvasta*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj köszönöm :DD van benne minden ship bezony :3

      Törlés
  2. Jajj úgy imádom! :D
    Ez fantasztikus lett *0000000*

    VálaszTörlés
  3. Én erről megfeledkeztem 😍😍😍
    DE. EZ. BAROMIRA. KURVA. CUKI. VOLT. 😍😍😍

    VálaszTörlés
  4. Nagyon cukiiiiiiii *-* <3 Imádom őket!

    VálaszTörlés
  5. Omájgád derohadtcuki*-*😍😍😍

    VálaszTörlés

~pöcegödröm bejárata~