~Andrien Agreste is lehet akuma áldozata.
~ novella~Hurt/Comfort~Ladynoir~Marichat~Adrienette
Miközben elkeseredve ültem a szobámban, még mindig Fekete Macska ruhájában, egy pillangó beleszállt a gyűrőmbe.
- Ó a viszonzatlan szerelmek!
Mennyi összetört szív, mennyi szomorú lélek, vágyakozó pillantások a kicsi
akumámnak tökéletes lesz – hallottam ellenségünk hangját. - Fehér macska, én
Halálfej vagyok már ismerjük egymást, nem akarnád megbosszulni Katica undokságát?
Cserébe hozd el nekem a talizmánt!
A fagyos hang a fejemben csábítóan csengett. Végre visszaadhattam minden
szenvedést Katicának, halálfej nagyobb erőt ajánlott fel nekem, hülye lettem
volna nem elfogadni.
- Örömmel – válaszoltam. A feketeség beborította a testem, éreztem az új
hatalmamat. Beleborzongtam az erőbe amely átjárta a testem minden porcikáját. -
A macska most fehérbe bújt, és katicára megy vadászni. De hol lehet a bogárkám?
Kimásztam a hatalmas ablakomon és Párizst kezdtem el kémlelni házunk
tetejéről. Az Eiffel toronynál még mindig több tucatnyi ember állt, mindenki
Katicára volt kíváncsi és a délelőtti akciónkra. Amikor bevallottam neki, hogy
szeretem. Ő meg kiröhögött. Ökölbe szorított kézzel ugrottam át az egyik házról
a másikra, de tekintetem nem vettem le róla meg a csinos kis pöttyös ruhájáról,
amiben mosolyogva pózolt. Tetteti mindenki az ártatlanságát, mutassa mindenki
milyen kedves közben vígan töri össze a szíveket. Ez gonoszabb volt minden tettnél
amit Halálfej elkövetett. Elcsábított mindenkit aki a közelébe került, majd
eldobta őket mind egy rongyot. Embereket mentett meg nem, pedig érdekelték mások.
Az leugrottam a torony előtti térre, az emberek szétszéledtek amint
megláttak hófehér ruhámban. Katica riadtan mérlegelt, miközben közeledtem felé,
ő meg hátrált.
- Mi ez a stílusújítás? – kérdezte és kínosan nevetett. – Minden oké? – A jojójáért
nyúlt, de én gyorsabb voltam és erősen megszorítottam a csuklóját.
Eltűrtem az egyik fekete tincsét és lassan a fülébe súgtam: - Csinálj úgy mintha minden rendben lenne,
gyere velem, csak semmi hirtelen mozdulat.
Nyelt egyet és bólintott. Most az én kezemben volt az irányítás, nagyon élveztem
a helyzetet. Elköszöntünk a riporterektől és magammal húztam Katicát. A botommal
felugrottunk az egyik ház tetejére. Kirántotta remegő kezeit a markomból és hátrált
pár lépést. Viszont nem itt akartam beszélgetni, erre az alkalomra volt egy
sokkal alkalmasabb helyem, elvigyorodtam és magamhoz húztam. Ellágyította az
izmaimat teste melege, de nem hagyhattam, hogy újra a csapdájába essek.
- Macska! Olyan fura vagy! Mi történt veled, miért lett fehér a ruhád,
miért lila a szemed, mi ez az egész? – faggatózott Katica fickándozva karjaim
között.
Válasz nélkül, továbbindultam.
Átugrottam egy másik ház tetejére, majd a következőre. Katica elszántan
küzdött, nem tudott kiszabadulni karmai szorításából, viszont éreztem, hogy
kezd fáradni. Legnagyobb szerencsémre nem kezdett el se sikítozni, se tovább
kérdezősködni, így megúsztam egy kisebb nézeteltérést a zsarukkal.
- Megérkeztünk – jelentettem ki és megálltam egy zöld cseréppel bevont
magas háznak a tetején. Egyik küldetésünk után találtam meg ezt a helyet, olyan kilátás nyílt innen Párizsra
mint az Eiffel torony tetejéről. Katica értetlenül nézett rám amikor látta,
hogy nem megyünk tovább, kicsusszant kezeim közül és támadó állásba felé fordult.
- Halálfej volt, igaz? – kérdezte. Engem fürkészett, leste minden
mozdulatomat. Próbált keménynek tűnni, de én láttam rajta, hogy mennyire fél,
nem tudta eltitkolni előttem, hiába hordott maszkot.
- Halálfej erőt adott nekem. Egy olyan erőt amivel bosszút állhatok,
mindenért megfizetsz – mondtam és botomat pörgetve igyekeztem felé.
Katica értetlenül nézte ahogy a botom száll felé, egyenesen hasba találta,
kiköpte vért olyan erejű volt az ütésem. A lelkem mélyén tudtam, hogy nem
szabadna ezt tennem, hisz szuperhős vagyok. Mégis a harag olyan mértékben
tombolt bennem, hogy nem tudtam magam megállítani.
Arra számítottam, hogy Katica vissza fog támadni, nem tette. Aztán
rájöttem, kiolvastam a kéken tündöklő szeméből. Ő nem lenne képes engem bántani,
a közelembe se mert menni, megtartotta a három lépés távolságot, ettől csak még
jobban fájta szívem. Tudtam, hogy itt és
most le kell számolnom vele, de legalább ha harcolnánk, ha ő is harcolna nem
csak állna. Minden egyes suhintással amit felé intéztem, nehezebbnek éreztem
magam. A tűz lobogott bennem, amikor legyengültem lejátszottam egy jelenetet
magma előtt amikor kegyetlenül elutasít, kiröhögi az érzelmeimet és ettől újra
lángra kaptam. Katica el tudta bennem oltani a haragot, képes volt olyan
virágmezőkre repíteni ahol minden tökéletes, csak ő meg én. Mindezek ellenére
le tudott bökni a mélybe, ahol csak a nyomorúságos vesztesek éltek csak.
Felmerült bennem, hogy alkalmazom a Macskajajt, de csak a végén, ha nem
lesz más lehetőség. Addig kitartóan küzdöttem botommal és (Halálfejnek
köszönhetően) immár hegyes karmaimmal. Miután egy hatalmas vágást ejtettem
Katica arcán kicsit megálltam, lihegett és copfjai szétestek, csillogó fekete
haja kuszán hullott a vállára. A vér végigfolyt az arcán, de nem törölte le,
hagyta, hogy ajkairól a földre csöppenjen. Így akart bennem bűntudatot kelteni,
jöttem rá. Na, nem mintha nem fúrta volna az oldalamat a megbánás látva
szétszakadt pöttyös ruháját, horzsolásokkal teli térdét, könyörgő tekintetét. Ebben
a pillanatban volt a legsebezhetőbb. Haragtól túlfűtve mögé ugrottam és botom
hegyével hátba vágtam, hallottam csontjainak és szívének összetörését. Térdre
hullott, hogy lássam őt lassan kibújta háta mögül. Mennyire elrettentett a
látvány ami fogadott, véresre verve kuporgott a földön, haja csomókban vállára
hullott, mintha még élénk szemei is kifakultak volna. És ezt mind én tettem.
- Én… nem akarok ellened harcolni – mondta remegő hanggal arcát a kezébe
temetve. Letérdeltem hozzá, botomat messzire hajítottam, lesütöttem a szemem és
a földet kezdtem el bámulni, nem volt merszem a szemébe nézni. – Nincs más
választásom – jelentette ki.
Nem is fogtam fel mi történt. Csak azt láttam, hogy már nem az összevert Katica
hanem az összevert Marinette térdelt előttem, fülbevalóit a markában tartva. Közelebb
húzott magához, olyan közel, hogy az ajkaink összeértek, éreztem meleg leheletét
a bőrömön. Megcsókolt. Gyengéden mégis forróságtól túlhevülve megöleltem, arra
számítottam, hogy el fog lökni magától, viszont a csókja csak még intenzívebb
lett. Nem akartam elereszteni, azt akartam, hogy ajkai örökké az enyémhez
érjenek, hogy soha ne kelljen őt elengednem. Ekkor megéreztem. A mérhetetlen hatalom elszállt belőlem, ruhám visszaváltozott feketévé, ismét az a
Macska voltam, nem Halálfej áldozata, hanem Párizs szuperhőse.
- Macska! – kiáltott fel örömében Marinette. Még szorosabban megölelt és
fejét a vállamra helyezte. – Köszönöm… - súgta a fülembe.
- Bocsánatot kérek – mondtam és végigfolyt egy könnycsepp az arcomon.
- Én is – mondta, majd ő is sírásba tört ki. Értetlenül néztem rá.
- De miért?
- Mert miattam támadott meg téged az akuma, undok voltam veled, azt hittem…
nem tudtam, hogy tényleg szerelmes vagy belém – vallotta be és egy kicsit
elhúzódott tőlem, hogy szemembe nézhessen. – De már mindegy – mondta és
letörölte a szeméből kibuggyanó könnycseppet. – kiderült, hogy ki vagyok, te
pedig Katicába nem Marinettbe vagy szerelmes – Mosolygott, de tudtam mennyire
fáj neki.
Lehúztam a gyűrűt az ujjamról. Nem Fehér Macska, nem is Fekete. Adrien
Agreste voltam, Marinettnek pedig tudnia kellett. Elkerekedett szemmel nézett
rám miután visszaváltoztam, teljesen elpirult, szája nyitva maradt.
- A… Adrien!? Megcsókoltam Adrien Agrestét! – zihálta. Én meg újra magamhoz
húztam és egymáshoz érintettem ajkainkat, most én kezdeményeztem, ő lehunyt
szemmel hagyta. Időtlen idők óta nem voltam ennyire nyugodt, Marinettől olyan
biztonságérzetet kaptam, amit még senkitől soha, megtaláltam a helyem, az pedig
mellette volt.
- Azért vicces, hogy egy osztályba járunk, nem? – kérdeztem nevetve és
felsegítettem őt.
- Aha persze – nevetgélt kínosan, a feje még mindig olyan vörös volt mint a ráké. Kezemet a aggódva homlokára
tettem.
- Jól vagy?
- Őszintén? – kérdezte én meg bólintottam. - Igen és nem. Adrien figyelj,
én már az első naptól szerelmes vagyok beléd amint beléptél az életembe,
legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy te vagy Macska. Ez pedig
megijeszt mert tudom, hogy mostantól nem úgy fogok rád nézni suliban és
hősködés közben sem. Mert te vagy Adrien, te vagy a nagy Ő, közben pedig te
vagy Macska Az a Macska, ez teljesen kikészít. Tudod te mennyire féltem tőled a
suliban, nem mertem a közeledbe menni mert féltem az elutasítástól, fura
belegondolni, hogy közben pedig te féltél az én elutasításomtól. Érted? Kész
tornádó tombol most a fejemben, úgy érzem szétrobban az agyam! –akadt ki, de én
csak kuncogtam. – Mi olyan vicces?
- Az, hogy azt hiszed egyedül vagy – mosolyodtam el és végigsimítottam
gyönyörű arcát, csak az a seb csúfította amit én okoztam. Rájöttem, hogy
ugyanilyen vágás van mindkettőnk szívén is, és pont ebben a pillanatban kezdett
el összeforrni.
EZ. OLYAN. CUKI.
VálaszTörlésOLYAN MARICHAT. OLYAN LADYNOIR. OLYAN ADRIENETTE. *____* *lö még csak most kommentel, pedig már vagy háromszor újraolvasta*
Jajj köszönöm :DD van benne minden ship bezony :3
TörlésJajj úgy imádom! :D
VálaszTörlésEz fantasztikus lett *0000000*
Kösziii :3 örülök, hogy tetszett :D
TörlésÉn erről megfeledkeztem 😍😍😍
VálaszTörlésDE. EZ. BAROMIRA. KURVA. CUKI. VOLT. 😍😍😍
Kösziii *W*
TörlésNagyon cukiiiiiiii *-* <3 Imádom őket!
VálaszTörlésKöszii :3 mindenki imádja őket *w*
TörlésOmájgád derohadtcuki*-*😍😍😍
VálaszTörlés