Sziasztok drágáim! :) Most egy gyors kis információ áradatot szertenék rátok zúdítani... szóval, kezdjük is!
- Versenyt nyertünk (vagyis én, de na. tudjátok)! Jelentkeztem a Stalight Design által megrendezett versenyre a Hegedűd érzéseivel ahol ugyanis elvittem az első helyet! Szörnyen örülök ennek, tényleg nem is számítottam rá! *-* Hatalmas meglepetés volt, hogy pont az én novellám nyert és tényleg... felfoghatatlan, persze nem jött volna össze a Ti bíztatásotok és segítségetek nélkül! Örök hálám ezért! :)
- Készül a második fejezet! Bizony ám! Nem normális mennyit szöszmötölök vele de szeretnék megadni mindent annak a 16 (!!!) embernek akik feliratkoztak rám, elásnám magam ha csalódnotok kellene. Szóval ugye rengeteget piszmogok, ez alatt azt kell érteni, hogy alig írok le kétszáz szót és már javítom, átolvasom, átírom. Megy a munka ezerrel! :)
- Facebook csoport népszámlálás! 15 ember! Gondolom most páran röhögnek a monitor előtt, hogy "Mi az már? Csak ennyi?", de nekem ez felemelő élmény. Ha belegondolok, hogy igenis 15 embert érdekel annyira a történetem, hogy csatlakozzon a csoportjához. Felfoghatatlan. :)
- Trailer a láthatáron! A drága Petra Beifong vállalkozott rá, hogy csinál egy előzetest A fél ember esetéhez. Én majd kibújok a bőrömből úgy várom! :O
A beígért részlet a második fejezetből
(Csak, hogy ne maradjatok hosszú időre Sherlock nélkül :*)
– Egy ügyünk?
– Nézett nagy szemekkel a nő Sherlockra mire az bólintott.
– Egyelőre kell valaki aki kisegít, mondhatjuk,
hogy ez egy próba. – válaszolt a nyomozó kabátjáért nyúlva. Anabelle még mindig meghökkenve figyelte a
férfit, de attól még ő is az ajtó felé indult. – A ruhája miatt nem kell
aggódnia, - nézett végig Sherlock a nőn – az ön környékük felé fogunk menni,
majd ellátogatunk magukhoz.
Együtt lesiettek a rájuk várakozó
hintó elé. A szőke és a fekete hajú férfi még mindig ott állt és Sherlockot
várták, az arckifejezésük roppant meglepett volt mikor meglátták a mellette
sétáló szépséget. Még csak december negyedike volt de már fagyott és a köd sem könnyítette meg a városban lévők
dolgát. Az Baker Street útját elnyelte a homály, nem lehetett tudni egyáltalán van-e vége. A detektív és újdonsült társa
beszálltak a rendőr kocsiba és utánuk a két felügyelő, Sherlock úgy emlékezett
talán a szőkét Nathanielnek hívhatták a feketét pedig Maxwellnek, de nem tudta
biztosan. A lovak felnyerítettek és a kocsi elindult, a két rendőr egymással
szemben foglaltak helyet, és a detektív is így tett Anabellel.
Az út csöndesen telt, mind a négyen
a saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Mikor már Londontól távol lehettek,
az út mentén sűrű erdőket lehetett látni Anabelle felkiáltott: – Ott az
otthonom! – Azzal egy útelágazásra bökött ami végén egy apró ház állt. A hölgy
Sherlockra pillantott, majd elmosolyodott. - Honnan tudta, hogy a házunkhoz
közeli helyre megyünk?
– A két úrnak sáros csizmájáról állapítottam meg.
– válaszolt a kérdésre Sherlock és lepillantott a rendőrök lábviseletére. – Ez
a földfajta csupán Londontól az északra lévő erdős területeken található meg
Nagy-Britannián belül. – A két férfi leesett állal bámulták a nyomozót,
Anabelle csak egy elismerő pillantást küldött társa felé.
További kellemes időtöltést!
xoxo:
Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése