logo

14.3.17

~ Rémálmodó királyfi



~ sam (rém)álmodó bátyját figyeli
~ supernatural fanfiction ~ destiel ~ pre-slash - szösz - hurt/comfort - 30/14



Bátyja zaklatott morgására, visszafojtott beszédére, amit időnként egy-egy fájdalmas kiáltás szakított félbe. Tudta, hogy épp rémálma van, Dean- nél ez megszokottnak számított, bár még így is rosszul esett neki hallgatnia. Pár hónapja lemondott arról, felkeltse ilyenkor, miután elaludt úgyis visszatértek ezek a fejében lakozó rémek. Csak feküdt belesüppedve a párnájába, bámulta a félhomállyal letakart motelszobájukat és hallgatta miket motyog a fivére.
Szinte már sikítozva neveket kezdett sorolni. Sam, Bobby, Cas…
Ahogy elért az angyal nevéhez Sam-et megcsapta az erős huzat. Léptek zaja ütötte meg a fülét, és a sötétben elhaladt egy még sötétebb, ismerős alak, kabátja körvonalait akárhol be tudta volna azonosítani.  
Castiel? Meglepetésében elfelejtett megszólalni. Csendben figyelte mit csinál barátjuk.
Az angyal óvatosan leült Dean ágyának szélére. Pár pillanatig csak nézte a meggyötört arcú férfit, amit teste képzeletbeli fájdalmaktól vonaglik. Castiel olyan óvatosan, mintha porcelánnal bánna, finoman megfogta Dean kezét. Igaz, hogy a félhomály nem engedte meg Sam-nek, hogy minden egyes részletet láthasson, de annak szemtanúja lehetett, ahogy bátyja ujjai és az angyalé összekulcsolódnak.  
Dean felnyögött, teste apró gombócra húzódott össze.
- Semmi baj, semmi baj, Dean, itt vagyok, semmi baj – suttogta Castiel lágyan.
És a férfi ekkor megnyugodva süppedt bele az ágyába. A fájdalmas nyögdécselések elmúltak.
De Castiel kezét nem engedte el, erősen szorította, talán attól félhetett ha elengedi, visszazuhan abba a pokolba ahonnan  előbb kihúzták. Az angyal szabad kezével Dean hajába túrt és szintén, ugyanolyan gyengeséggel végigsimította a férfi arcán.
A fiatalabb Winchester hirtelen úgy érezte valami gyönyörűnek lehet a részese.
Ezután Castiel, mintha ott sem lett volna, eltűnt Dean mellől, akinek ez éjszaka már nem tértek vissza a kínzó rémálmok.
Sam, reggel nem mondta el bátyjának mi történt, tartozott ennyivel az angyalnak. 

4 megjegyzés:

  1. Aucs... Most alig látok a könnyeimtől >< Bakker, ezekért a pillanatokért érdemes élnem <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek a pillanatok tartanak életben, és ölnek meg egyszerre.

      Törlés
  2. Miért van az, hogy az ilyen jeleneteket még ha nem is mutatták a negyedik évadban, egytől-egyig full reálisnak tartom mindet? Még ha Dean nem is emlékszik semmire... Valamiért biztos vagyok benne, hogy Cas segítette át a szörnyű éjszakákon.

    Nagyon tetszett! Garázdálkodok még nálad egy picit. (*^▽^*)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a csodálatos dolog amiről beszélsz a "headcanon" :3
      Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy olvastad c:

      Törlés

~pöcegödröm bejárata~