~ Miénk a világ

~"Mi a célod az életben?" Kérdezte Dipper Bill-től.

~ gravity falls ~ fanfiction ~ billdip ~ pre-slash ~ human!bill ~ hurt/comfort ~ lil-fluff ~ spiritual ~ 30/16

- Mi a célod az életben?

A kérdés hirtelen érkezett, ahogs mindketten megtorpantak, a levelek nagyokat roppantak talpuk alatt.

- Világuralmon gondolkoztam - vágta rá automatikusan a másik. - Bill, a világ ura! Jól hangzik nem? - éles nevetésben tört ki.

Rápillantott a mellette lévő gesztenyefiúra. Gesztenyefiú, így nevezte el Dippert, szemei, göndör fürtjei és telt arca miatt. Elhallgatott. Barátja vonásait kezdte munstrálni, aggódónak tűntek.

- Ó tudod, hogy csak vicceltem - hárított. Dipper nem látszott nyugodtabbnak. - Ne nézz rám úgy mintha te még nem gondoltál volna rá. Világuralom. Mindenki felett állhatsz... Formázhatsz egy világot mintha csak gyurmáznál! - Bill álmodozóan tekintett fel az arany-zöldes koronába, ami fölöttük húzódott. - Ha tehetném... Mindenkinek adnék egy fát. Ha hibájukból kipusztul a növény, kivégeztetném őket. Így talán az emberek megbecsülnék az életet.

Bill egyszerre tűnt gyönyörűnek és szörnyek vadnak. A magasan húzódó járomcsontjaival és beesett hegyes széllű arcával azt éreztette az emberrel, hogy féljen tőle. Tényleg kellett félni tőle, instabil jellemével földeket forgathatott ha akart. Ezzel ellentétben a szemei és mosolya a legdrágább kincs volt, amit mindenki meg akart szerezni. Bill veszélyes kettőssel rendelkezett. Dipper titokban félt tőle, ha a világot nem is, őt tudja uralni.

Megindultak lassan előre, a fák sűrűjében, ahová a nap fénye csak ritkán ért el a levelek között.

- És neked? Mi a célod? - kapta vissza a kérdést.

- Sokáig azt hittem, hogy fel akarok valamit találni, vagy esetleg egy hatalmas felfedezést tenni, Nóbel-díjat kapni és bekerülni a történelemkönyvekbe. Mert ki ne akarná, hogy róla tanuljanak? De igazából... - Dipper megállt egy pillanatra. - Szeretnék csak boldog lenni. Ahogy látom Mabelt és, a szinte teljesen gondatlan életét, arra jöttem rá, ha én is egy kicsit többet mosolyognék olyan lehetnék mint ő.

- A mosoly jól áll neked - szólalt meg Bill.

A másik fiú úgy érezte azért kellene szégyellnie magát mert elpirult, hosszú évek után hozzá kellett volna szoknia ezekhez az apró, pillangónyi bókokhoz.

- Szóval ennyi. Boldog akarok lenni, nem számít, hogy, nem számít mennyi pénzel, hírnévvel...

Bill kikerült egy vastag fenyőt. Arra a rövid pillanatra elengedték egymás kezét, de amint közelebb férhettek egymáshoz ismét összekulcsolták.

- Az emberek annyira nem értenek semmit - gondolkozott hangosan a szőke.

- Te is ember vagy - szögezte le Dipper.

- Persze, persze tudom. De én más vagyok. A világot már most is uralom.

Dipper elgondolkozott mit kezdjen ezzel az információval, de Bill folytatta, szóval nem kellett túlterhelnie az agysejtjeit ilyen korai órában.

- Hisz még senki sem jelentette ki, hogy ő a világ ura. Nincs róla hivatalos papír, szemtanú, felvétel, semmi ami azt bizonyítaná, hogy a világunknak van egy vezetője, nem? - A gesztenyefiú bólintott. - Engedd meg, hogy én, Bi Cipher, itt és most - felugrott egy kivágott fatörzsre, de nem engedte el Dipper kezét. - Mától a világ ura vagyok! - üvöltötte az erdő mélyébe határozottan rengeteg büszkeséggel.

A másik fiú csak a szemét forgatta, nem szólt semmit.

- Tudod mit, Dipper? - Bill lenézett barátjára, megragadta és felhúzta maga mellé a fatörzsre, ahol csak szűkösen fértek el. - Te pedig lehetsz mellettem boldog.