logo

15.3.17

~ Mangetsu / 満月


~ viktor teliholdkor korcsolyázik
~ yuri on ice ~ fanfic ~ victuri ~ slash ~ angst ~ suspense ~ 30/15 ~ ZENE



Szinte teljesen üres csarnokban a jég tompa sercegése visszhangzott. Egyetlen egy penge szelte csak féktelen nyugtalansággal. Ő maga sem tudta mit csinál, oda vissza suhant a semmibe. A palánknak ütközve állt csak meg. Szédült, alig látott valamit, zúgott a  feje, verejtékezett, de fázott is. Lehet, hogy a láz is elkapta. Valószínű, félig teljesen csupasz volt, pizsamájának csak alsó része maradt rajta. Nem igazán tudta mi is történik, vagy mit csinál.
Tudta, hogy telihold van, bár a hatalmas terem zárt volt. Mindig tudta. Gyerekkorában a szülei mindig azt mondták azért mert haja is épp ugyanolyan ezüst, akár az égi test. Anyja nagyon szerette ezt a  történetet mesélni, ő benne egy hercegként élt és telihold idején talált meg mindent, kincseket, barátokat, reményt, szerelmet…
De ahogy felnőtt kezdte elveszíteni a hitét, hogy a kerek hold szereti őt.
Leült a jégre. Pizsamája szép lassan kezdett átázni és megfagyni. De ő nem fázott, lángolt belülről akár ezer katlan.
 Fejében lüktetett, hogy valaki a nevét ordította. És bár szemét nem volt képes levenni a sima jégről érezte egy alak közeledtét. Ujjakat amik olyan erővel szorították, hogy a körmök belemélyedtek vállaiba. Egy test ráborult. A kiáltások pedig összefolyódtak, semmit sem tudott kivenni a szavak tengeréből, csak a saját nevét.

Viktor, Viktor, Viktor… Én vagyok a Hold.
Elfogadta, hogy ez van.
Mit csinálsz, Viktor?
Ötlete sincs.
Miért tetted ezt, Viktor?
Nem tudja.
Megérte, Viktor?
Valószínűleg nem.
Én szeretlek, Viktor.
Ezt jó volt hallani.
Velem örökre együtt lehetsz, Viktor.
Az örökké egy hosszú idő.
Ugye örökkön, örökké velem maradsz, Viktor?
Elfogadta az ajánlatot.
Otthagysz mindent csak azért, hogy velem lehess, Viktor?
Volt más választása?
Otthagyod értem a műkorcsolyát, Viktor?
Ezek szerint.
Otthagyod értem a családodat, Viktor?
A gyerekek egyszer úgyis kirepülnek.
Otthagyod értem a rajongóidat, Viktor?
Egyszer a rajongók úgyis elhagyták volna őt.
Otthagyod értem aki hozzám vezetett, Viktor?
Ebben nem volt egészen biztos.
Otthagyod értem azt aki nem akart veled örökkön-örökké élni, Viktor?
Oh.
Otthagyod értem Katsuki Yuri-t, Viktor?
Otthagyja? Nem.
Hova mész, Viktor?
El.
Itt hagysz engem, Viktor?
Igen.
Az örökkön-örökkét is itt hagyod, Viktor?
Viktor, Viktor, Viktor…
Annyira ostoba vagy Viktor.
Én az örök szerelmet kínálom, a véget nem érő boldogságot, Viktor.
Visszamész gyötörni magad, Viktor.
Ahhoz aki még egy olyan árva szót sem tud kimondani, hogy „szeretlek”, Viktor.
Ostoba vagy, Viktor.
Igen, az volt.

 Mert ezt csinálják az emberek, ostobák és szerelmesek. 

5 megjegyzés:

  1. De gyönyörű *O* A "párbeszéd" pedig annyira ütősre sikerült >< én miért nem tudok ilyet írni? :') Imádtam, mint eddig mindet

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki tud ilyet írni, amúgy is, csak a lustaságom miatt lett ilyen xD
      Örülök, hogy tetszett c:

      Törlés
  2. Aztaa*--* Ebbe beleszerettem. Nesze a szívem, vidd, nem kérem vissza *hálásan odadobja*
    Még mindig odáig vagyok azért, ahogy a karakterek érzéseivel bánsz, és nagyon örülök, hogy nem csak én látom Viktort ilyen elveszettnek *gonoszul mosolyog és pacsira nyújtja kis mancsait*
    (Azért dobjuk meg jó sok szeretettel és Yurival, hátha összekapja magát :3)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *elteszi magának a többi begyűjtött szív közé*
      Örülök, hogy tetszett, köszönöm az olvasást :333

      Törlés
  3. Szia! Azta, nagyon-nagyon bejött ez a szösszenet! Most találtam rá a blogodra (a kampány a fanfictionokért c. bejegyzésedre mutatott egy link valahol :D) és nagyon örülök, hogy itt vagyok! Biztos, hogy jövök még olvasni! *__*

    VálaszTörlés

~pöcegödröm bejárata~