~ just little sunshine

~ sherlocknak kell vigyáznia rosie-ra
~ sherlock ~ fanfiction ~ parentlock ~ slash ~ szösz ~ [nagyon]fluff ~30/27

John még a reggeli kávéját sem fejezte be, de már kabátját véve sietett a kijárat felé. Megpuszilta kislánya homlokát és már lépett volna ki az ajtón amikor Sherlock jött be a nappaliba, látszólag pár perce ébredt.

- Hova mész? - kérdezte két ásítás között 3s beletúrt göndör elaludt hajába.

- El kell mennem, sürgős orvosi munka, valószínűleg csak estére érek haza - John aggódva a kicsira pillantott, a kislány remekül szórakozott a földön ücsörögve egy játékrepülővel. - Vigyáznál Rosie-ra?

Sherlock-ot hidegzuhanyként érte, máris felébredt.

- Egész nap? - kérdezte rémülten.

- Nem ez lenne az első eset.

- De az csak pár óra volt! Nem tudok egész napig vigyázni egy kisgyerekere, meg kell etetni, pelenkázni és honnan tudjam, hogy mit akar?

- Szeretlek titeket! Legyetek jók!

 Sherlock még mondott volna valamit, de John már nem volt a szobában.

A férfi leguggolt a napsugárra hasonlító vígan mosolygó kislányhoz, belenézett nagy kerek szemeibe és teljes komolysággal azt mondta:

- Ketten maradtunk. Csak te és én.

~

- Sherlock, most be van csukva a szemem mert félek, hogy amit látok az ki fog borítani - lépett be John lehunyt szemekkel a szobába. Nem érzett hányás és semmilyen más kellemetlen dolgot. Ez jó előjel volt.

- Kinyithatod - suttugta a másik férfi. - Csak halkan mert végre elaludt.

John meg merte kockáztatni és kötbenézett a helységben. Tulajdonképpen nagyobb rend volt mint ahogy itthagyta. A játékok szín szerint sorbarakva a fal mellett és mintha egy kis fészek lett volna kialakítva párnákból és takarókból. Elégedetten mosolygott, majd a hang irányában fordult. Sherlock hanyatt feküdt a kanapén, mellkasán Rosie szuszogott. Bár a férfi elég feszültnek tűnt és még mindig pizsamájában volt, egész békésnek látszott a kép ami maga elé tárult.

Nem érdemelte meg a lelke ezt az aranyosságot.

- Nem volt semmi gond?

- Mrs. Hudson megmutatta, hogy kell pelenkázni, bár nem mondom, hogy baj lett volna ha ez kimarad az életemből - Nagyon lassan és halkan beszélt, még a lélegzésére is ügyelt, nehogy felébressze a kislányt.

- És evett? - jött a vallatás folytatása John-tól.

- Perszehogy evett - morgolódott orra alatt Sherlock. - Bár... A konyhába még nem kellene bemenned. Csak ne. Majd mindent megoldok amint eltűnik ez a púp a mellkasomról - utalt Rosie-ra, bár ez a jelző inkabb tűnt aranyosnak, mint sértőnek. - Csak ne menj be a konyhába amíg azt nem mondom.

John bólintott. Már indult volna a szobájuk felé, amikor még egy dolog eszébe jutott.

- Ja és, Sherlock. Jövő héten egy üzleti útra kell mennem Brünbe, itt hagyhatlak téged vele? Biztos jól meglesztek - John hangja nyájasan csengett.

Sherlock pedig köpni-nyelni nem tudott hirtelen.