~ Ahogy a nagykönyvben meg van írva

~ dean winchester eljegyzésre készül

~ supernatural fanfiction ~ destiel ~romkom ~ szösz ~ slash ~sillyfic ~30/10

Dean feltűnően lassan vezetett, holott az úton egy autó sem volt. Sam ebből sejtette, hogy bátyja valószínűleg beszélgetni készül, na meg, hogy percenként kinyitott a száját és be is zárta sok mindent elárult. Samnek gyűltek a tippek, hogy mi lesz a  téma, de amit bátyja hirtelen kibökött, az épp nem volt  a listán.

- Meg fogom kérni a kezét – jelentette ki Dean teljesen random. Öccse félrenyelte a kólát.

- Dean, ezt már megbeszéltük, nem vehetsz el egy kocsit, és  ha meg is próbálnád, valószínűleg nem adna egyértelmű választ…

Az idősebbik Winchester oldalba könyökölte őt, így fenntartva a könnyed hangulatot, de az arcán bujkáló frusztráltságot nem tudta eltüntetni.

- Nem, nem Baby-t. Castielt – válaszolta nagyon halkan, idegesen.

Sam láthatólag meglepődött, de hatalmas elégedett mosoly csúszott az arcára. Elővette a telefonját és tárcsázott egy számot.

- Nyertél – szólt bele a telefonba szórakozottan a fiatalabbik. – Ja… aha… Dean, igen… Teljesen komolyan! Nem viccelek. Aha… Jövő héten összefuthatunk arra a sörre… Ja, én sem hiszem el! Ja, átadom. – ezzel letette a telefont.

Dean zavartan hallgatta a beszélgetés egyik felét.

- Garth üzeni, hogy sok boldogságot! – vigyorgott bátyjára Sam.

- Várj, ti fogadtatok Garth-al, hogy Cas vagy én fogom megkérni a másik kezét? – Dean félig az utat félig a testvérét figyelte.

- Igazából arra fogadtunk, hogy melykőtök fogja először megcsókolni egymást vagy/és szerelmet vallani. Én Cas-re tettem, ő rád – magyarázta az öccse, csak úgy ragyogott. – Az, hogy minden előzmény nélkül megkéred a kezét, dupla nyeremény Garthnak.

- Ki mondta, hogy nem voltak előzmények? – vágott közbe a báty sértve. Sam láthatólag elfelejtett levegőt venni. – Ugye nem hitted, hogy be fogok neked számolni mindenről?

~

A férfi nyúzottan tért vissza a Bunkerbe. Lassan mozgott és egyszerűen nem volt benne élet. Öccse szeme sarkából figyelte ahogy leül vele szemben az asztalhoz. Letette a könyvet és aggódóan tekintett Deanre

- Na? – kérdezte izgatottan Sam. Dean fáradtan pislantott fel rá. – Uram atyám, nemet mondott?

- Uram meg atyám, az. – Öccse szomorúan nézte őt, mikor meglátta Sam tekintetét máris rájött mit mondott. – Mármint igent mondott. Persze. Ne aggódj. Csak… csak azt mondta engedélyt kellene kérnünk az apjától.

Sam zavartan pislogott. – Az apjától? Istentől? Isten nem fog csak azért lejönni a földre mert ti összeházasodtok.

Dean egy szemforgatással válaszolt. – Ó igen? Ő máshogy gondolta.

- Hé, Sam Winchester! – kiáltott fel valaki a háta mögül. Megfordult, és az előbb emlegetett állt ott, Castiellel az oldalán. Az angyal is ugyanolyan leharcoltnak tűnt, mint jegyese.

- Apám… itt az ideje kicsit… - kezdett bele Cas félénken.

- Kicsit lenyugodni ha szabad kérnem – vágott közbe Dean ingerülten.

- Arról szó sem lehet. Tudjátok mennyi ideje várok erre? Körülbelül Castiel teremtése óta.

- Aszta! – bukott ki Samből. – Ez meg volt írva a nagykönyvben, vagy iyesmi ilyesmi? És nem értem, hogyha melegnek lenni bűn akkor miért pártolod? 

- A nagykönyvben meg van írva a történetük. Viszont azt a  részt nem értem miért lenne a szerelem bűn. Ezt én soha nem mondtam.  - tiltakozott az Úr. A férfi elgondolkodva meredt maga elé. 

Isten Cas és Dean felé fordult, akik közben elfoglalták a helyüket egymás mellett, a vadász épp magyarázott valamit az angyalnak mire ő lágyan megpuszilta.

Az Úr megköszörülte a torkát, mindketten feléje fordultak. - Szóval, hogy is tervezitek azt azt esküvőt? Én mondig úgy gondoltam, hogy a tengerparton lenne a legjobb...

Sam-ből ekkor kitört a nevetés.