~Zuhantam

~Egy rossz lépés, Sherlock. Egy rossz lépés és már zuhansz.

~Johnlock~slash~szösszenet, 150 szó~anuff vagy hurt-comfort (én már tényleg nem tudom)

Léptem egyet előre, csupán egyetlen lépés volt az egész.

Lábam alól elveszett a talaj, és már hiába kerestem nem találtam, csak zuhantam.

A zuhanás egyet jelent az érkezéssel is, és az emberek ettől félnek. Mert ha kiugrasz egy repülőgépből nem az eséstől félsz, hanem, hogy mi vár az alján.

Az alján rám semmi sem várt, ezt már túl rég tudtam.

Ahogy körülöttem elmosódott minden, próbáltam elhitetni magammal, ez csak egy rossz álom. Nem kell félni, nincs alattad semmi amire érkezhetsz, örökre esni fogsz.

A testem könnyed volt ugyan, de szívem húzott le, mindig mindenért ő volt a hibás.

Már szinte éreztem, ahogy vége az egésznek, örökre, testem a rideg betonnal lesz egyenlő…

Ám akkor két kar között találtam magam. Felnéztem az óvó test tulajdonosára, fáradtan, de jól szórakozóan mosolygott vissza rám.

–  Máskor tanácsosabb lenne magad elé nézni a lépcsőn, Sherlock.  

Hát persze John, de nem félek. Te mindig elkapsz.