~Több annál - Yaoi hét: 4.nap

~Polgárháború egyik jelenete Stonysítva. Nem bírtam nézni, ahogy összeverik egymást, fájt a pici shipper szívemnek.

~Steve x Tony (Marvel)~anuff (Petrával találtuk ki. Angstnak indul de fluffba végződik. 

    Egy csatában az emberek főleg saját magukra gondolnak. Az első, hogy életben maradj, a második, hogy a többiek túléljék, a harmadik, hogy meg is nyerjék. Viszont előfordulnak olyan esetek ahol egyáltalán nem érdekel önmagad épsége, csak a  másiké, magasról tojsz  a győzelemre és már nem is azért harcolsz amiért elkezdted.  Ez már nem a politikáról sem az elvekről szólt jó ideje, az érzések uralták a csatamezőt. Ezek sokkal erősebbek voltak minden tanknál vagy fegyvernél. A megállíthatatlan csata. Az emberek érzései soha nem pihennek, így mindig lesz motiváció. Ez örökké fog tartani. Egyik összetűzés következik a másik után, és soha nem tudsz egyet sem befejezni igazán. Emberek vagyunk, harcolunk egymással, kár volna ezen változtatni. Vasember és Amerika Kapitányé is ilyen volt.

    Ez a csata már jó ideje folyt a két férfi között, míg Bucky eszméletlenül a földön hevert. Hosszú volt az út míg eljutottak oda, hogy a puszta öklükkel próbálják megoldani a helyzetet. És nem titok, hogy legszívesebben befejezték volna. Utálták egymást, már az elejétől kezdve volt köztük „némi” feszültség.  Egymást püfölték megállíthatatlanul. Vasember páncélja pedig kezdte bemondani az unalmast, a Kapitány ütéseitől.  Steve - annak ellenére, hogy „Egész nap bírnám.” – látszólag fáradt,  ruhája elszakadt, haja csapzottan állt kipirulva és lihegve készült Tony legújabb csapására.  Elhajolt az ütés elől, majd azzal a lendülettel hasba rúgta Vasembert. A páncél csak még jobban roncsolódott, de nem úgy tűnt, hogy Tony-t megviselte volna a támadás. A Kapitány erre szélénél megragadva teljes erővel nekidobta Vasembernek a   pajzsát. A fém találkozása az erősebb fémmel hatalmas reccsenést idézett elő, a páncél sisak része szinte teljesen összeroncsolódott. Tony meginogott, fejéhez kapott, hogy leemelje a sisakot. A páncél ezen része nehezen, de végül lejött így felfedve Tony Stark gyűrött és kétségbeesett arcát. Haja sötétbarnája keveredett a vérvörösével, szinte az egész feje piros volt, homlokán pedig lassacskán csurgott le a meleg folyadék.

    - Tulajdonképpen miért csináljuk még mindig ezt? – tette fel a kérdést Tony. Eldobta a tönkrement sisakot.  Steve mozdulatlanul állt Bucky teste előtt. – Miatta? – nézett rá Tony a földön heverő férfire. 

   - Sajnálom Tony, ő a barátom – válaszolta a Kapitány. Bűnbánó szemei Vasemberre majd Buckyra tévedtek.  

   - Én is az voltam…  - mondta remegő hanggal a másik.

  - Nem Tony. Te annál több voltál. – Amerika Kapitány szája végig remegett míg kimondta a szavakat, izmai megfeszültek és kirázta a hideg. Mégis, melegség töltötte el.

Ekkor a földön heverő Bucky felült és a két férfit kezdte pásztázni. Olyan hatást keltett mintha most ébredt volna fel, egy szuperkatona-Csipkerózsika. Nagyokat nyögött minden mozdulatánál, a sebei vérezni kezdtek. A két férfi némán figyelte az eszméletlenségből kelt Buckyt.

   - Na, megverted és szerelmet vallottál? – kérdezte valamiért rekedtes hangján a szuperkatona a Kapitány felé fordulva. Tony és Steve elakadt lélegzettel bámulták Buckyt. 

   - Cseszd meg Bucky – morogja a Kapitány. 

  - Szóval… ezzel vége? – tette fel a tízpontos kérdést Tony, hangja furcsán halk volt.  Amerika Kapitány aprót bólintott, Buckyra nézett. Vissza Tonyra aki mintha émelygett volna, a páncélban is lehetett látni, hogy térdei rogyadoztak, szemei pedig  kidülledtek,  a homlokáról pedig rohamos mennyiségben ömlött a  vér.

   A Kapitány Tony mellett teremt mire a férfit cserbenhagyták a lábai, így az karjaiba hullott. Steve letérdelt, a remegő test fölé hajolt.  Pár pillanatig csend volt. Ezután hirtelen Tony előregörnyedve szívta be a levegőt, mintha csak eddig fulladozott volna. És pár pillanat múlva már nem is tűnt annyira félig-halottnak, nagyokat pislogott, tüdeje pedig rohamosabban kezdett emelkedni. Tony jóízűen felröhögött, majd megszólalt:

   - Szóval szerelem, mi? – kérdezte gúnyosan Stark. Steve lesütötte a szemét. – Ismerős.

   - Ó csak csókoljátok meg egymást! – kiáltotta el magát Bucky a háttérből.

   Tony megforgatta a szemeit, de mire feleszmélt Amerika Kapitány a szájára tapasztotta az övét. A  - kínos és gyors - csóknak hamar vége szakadt és csak  összemosolyogtak, de Steve nem is bánta. Majd egy jobb helyen, jobbidőben, gondolta.  Felállt és Tony egyik kezét a vállára akasztva segítette fel, majd odabicegtek az elégedetten vigyorgó Buckyhoz és vele is ugyanígy tett. Amerika Kaptánynak két férfit is kellett a vállán cipelnie. A legnagyobb örömmel.

    Nekik úgy néz ki sikerült befejezniük a csatájukat.