~Felesleges titkok - Yaoi hét: 2.nap

~Sherlocknak és Lokinak van egy titka amit mindenáron meg akarnak őrizni. Meddig képesek elmenni érte?

~Sherlock x Loki~Angs~12+~drabble~ZENE

    Minden embernek vannak titkai. A titkok azok amik megvédenek minket. Vannak olyanok akik maguk a titkok, akik már maguk sem tudják, hogy mik. Aztán előfordul, hogy a titok nagyobb mint maga  a személy és nem bír vele. Az a titok lehet egy puska a matekdolgozat alatt, kis pénz anya tárcájából, csíny a legjobb barátoddal, vagy akár egy visszafordíthatatlan rossz döntés. Sokszor két vagy több ember őriz egyet halálukig. De az a legjobb megoldás ha az egyik halott.

   - Ígérd meg, hogy titok marad – súgta Loki két csók között Sherlock fülébe. – Senki sem tudhatja meg, az életünkkel játszunk.  

   Sherlock viszonozta a csókot, majd elfordult másik oldalára. Az isten megragadta csupasz derekát és magához húzta az ágyon.  A testük és a lepedő is felhevült, majd egyre forróbb lett ahányszor megmozdultak. Egymás ölelésébe takarózva feküdtek, mint minden este. Loki csak Sherlock a félhomályban feketének tűnő göndör haját látta így azt birizgálta. A detektív így általában megnyugodott és könnyen merült álomba. Általában.  Ma viszont egy kicsit feszültebb volt.  A nap hosszasan és eseménydúsan telt, visszafordíthatatlan dolgokat tettek. Az életük teljesen felfordulhat ha kiderül, így érthetően nehezére esett könnyen elaludni.

   Hosszú forgolódás után lassacskán szétváltak, úgy tűnt mindkettejük állomba szenderült.  Viszont az egyik éberebb volt mint a másik. Csak az óra feszült kattogása hallatszott az egész házban, meg néha-néha az apró reccsenések és koppanások.  Úgy tűnt Loki elégelte meg hamarabb a várakozást.      Horkolást színlelve átölelte hatalmas párnáját és feltűnés nélkül kezdett kutakodni a huzatban, míg végül meg nem találta amit keresett.  Ujjai között csúsztatva a pengét fordult nagyon lassan Sherlock felé aki háttal volt neki. Minden mozdulatát megfontolva csúszott közelebb a férfihez, ezután átölelte.   A késpenge finoman helyezkedett el a kezében Sherlock nyaka előtt, aki látszólag mély álomba szenderülve szuszogott.  Annyira csend volt, hogy Loki szinte már hallotta az egy ütemre járó szívük dobbanásait. Csuklóját lazán felemelte, csak annyira, hogy megfelelően erős vágást tudjon ejteni a férfi nyakán.

   Ekkor egy erős marok szorítását érezte a karján, ami kis híján kitörte a kezét. Sherlock megpördült és egy pisztolyt nyomott Loki homlokához.

   - Kijátszottad az ördögöt, gratulálok – sóhajtotta az isten.  A  sötétben nem lehetett látni, hogy mosolygott-e, Sherlock le merte volna fogadni.  –  Húzd meg a ravaszt Sherlock.  

   Ő pedig így tett.

   Nem történt semmi. A fegyver kattant viszont a golyó pedig nem fúródott bele Loki koponyájába. Szinte megállt a detektív szíve egy pillanatra, az isten meg csak nevetett.

   - Ugye nem hitted, hogy olyan hülye vagyok, hogy nem veszem észre a párnád alatt lévő fegyvert? – kérdezte gúnyosan Loki.

   Kihasználva az alkalmat lecsapott Sherlock felé, egyenesen a gyomrába döfte a pengét.  Az ezüst tárgyat pillanatok múlva elborította a vörös folyadék.  Sherlock felnyögött és gyomrához kapott. Lábával rúgott egyet így mellkason találva  Lokit, aki hitetlenkedve terült el. A másik férfi elkezdett az éjjeliszekrénye felé nyújtózkodni amin a gömb alakú lámpába nyúlva előhúzott egy másik pisztolyt. Azt Loki felé fordította. Utolsó csepp életerejét bevetve meghúzta a ravaszt. Keze elernyedt és elterült Loki mellett. Kettejük élettelen teste szinte egyszerre kezdett el rohadni az akkorra már vérben úszó ágyon.

    Egy titok miatt amit biztonságban akartak tudni. Mind egy titok miatt ami a halálukig kísérte őket.     Egy titok csak úgy maradhat az, ha nincs több ember aki tudna róla.