~ Norman és Dipper egy csillagos estén kint ülve beszélgetnek, sajnos nem úgy mint máskor.
~ Para Norman x Gravity falls ~ suspense ~drabble~ ff
Dipper és Norman a csillagokat nézték, mint annyi éve minden
nyáron. Kint feküdtek a Kalyiba tetején és az eget kémlelték, általában
beszélgettek is. Kivéve most, ezen az estén csendben ültek, Dipper által érthetetlen okokból,
neki lett volna témája, viszont a másik fiú mindig leintette amikor kinyitotta
a száját. Furcsa csend volt Dipper fejében, nem ciripeltek a tücskök, nem
hallatszottak az erdő zajai, ők pedig meg sem szólaltak. Norman idegesnek tűnt,
a másik sokszor kapta rajta, hogy nem is az eget hanem őt figyeli, legalábbis a
mögötte lévő tájat. Dipper közelebb húzódott a barátjához és aggódva vállára
tette a kezét. Norman riadtan ránézett.
- Történt valami? – kérdezte Dipper. A csillagok mintha rezonáltak volna, olyan nagy feszültés volt a levegőben.
Norman megrázta fejét, égnek álló fekete haja kócos lett és az arcába
hullott. Ha nem lett volna ennyire kínos ez az este Dipper biztos jót nevetett
volna rajta, viszont most csak eltűrt a kósza hajtincset Norman szeméből.
- Valamit el kell mondanom… - suttogta remegő hanggal Norman. A másik kérdőn
ránézett. – A szüleidről – mondta és levette szemét Dipperről.
- Kösz, hogy szóltál, fel kell hívnom őket! – mosolygott a fiú.
- Attól tartok ez nem fog megtörténni… - motyogta Norman.
- Hogy érted? – Lehervadt a mosoly a Pines fiú arcáról, hirtelen rosszullét
fogta el.
- Dipper… a szüleid… meghaltak – Norman már olyan halkan beszélt, hogy alig
lehetett hallani, de ő úgy érezte beleordibálta az igazságot barátja arcába. –
Látom őket, ott állnak mögötted és sírnak, azt mondják nagyon sajnálják… részvétem…
- Ne! Nem lehet! – Nyüszíttette Dipper. Felpattant és szemei megteltek
könnyekkel, arca vörös lett. Norman kigúvadt szemekkel figyelte amint legjobb
barátja önmagából kikelve ordítozik, csapkod és sír mint egy újszülött. Dipper
sapkáját a fölhöz vágta és rátaposott, közben pedig ingerületen kiabált.
Normant elrettentette a másik fiú viselkedése, látta őt már zokogni, nevetni,
félni, de ezt az oladlát most pillantathatta meg először, elrettentette. Tudta,
hogy most meg kellene ölelnie őt, de nem volt képes megmozdulni és levenni a
szemét az őrjöngő fiúról. Viszont neki nem kellett semmit tennie, Dippert
mintha hirtelen elhagyta volna minden ereje a nyakába borult és ott sírt tovább
hosszú percekig.
Végül Norman megszólalt: - Tudom, hogy nehéz, de gyere, lemegyünk,
elmondjuk Mabelnek és együtt gyászolhatunk egész este – Próbált megnyugtató
hangon beszélni, de közben ő is elsírta magát.
Dipper felállt és ellökte magától
Normant aki hanyatt esett úgy, hogy beléremegett a Kalyiba. Dipper nem
visszafelé az ablakhoz kezdett el sétálni, hanem egyenesen előre. Odalépett a
tető széléhez és visszanézett Normanre, a könnyek mögött félelem csillogott a
szemeiben.
- Sajnálom – mondta és lelépett a tetőről.
... Összetöröd a szívem. Megint.
VálaszTörlésSajnos csak ehhez értek :D
TörlésWawawawwawaaaaatttt??? Miért teszed ezt minden egyes ficeddel? XD imádom az angstokat és élvezet téged olvasni, de egyszer nem lehetne egy boldog vég is? *nem tudja mi ütött belé, de most boldogságra vágyik*
VálaszTörlésAz nem az én műfajom :DD majd egyszer megpróbálok egy olyat is összedobni xD
Törlés