logo

20.6.16

~Csillog az igazság


Norman és Dipper egy csillagos estén kint ülve beszélgetnek, sajnos nem úgy mint máskor.
~ Para Norman x Gravity falls ~ suspense ~drabble~ ff 






Dipper és Norman a csillagokat nézték, mint annyi éve minden nyáron. Kint feküdtek a Kalyiba tetején és az eget kémlelték, általában beszélgettek is. Kivéve most, ezen az estén csendben ültek, Dipper által érthetetlen okokból, neki lett volna témája, viszont a másik fiú mindig leintette amikor kinyitotta a száját. Furcsa csend volt Dipper fejében, nem ciripeltek a tücskök, nem hallatszottak az erdő zajai, ők pedig meg sem szólaltak. Norman idegesnek tűnt, a másik sokszor kapta rajta, hogy nem is az eget hanem őt figyeli, legalábbis a mögötte lévő tájat. Dipper közelebb húzódott a barátjához és aggódva vállára tette a kezét. Norman riadtan ránézett.
- Történt valami? – kérdezte Dipper. A csillagok mintha rezonáltak volna, olyan nagy feszültés volt a levegőben. 
Norman megrázta fejét, égnek álló fekete haja kócos lett és az arcába hullott. Ha nem lett volna ennyire kínos ez az este Dipper biztos jót nevetett volna rajta, viszont most csak eltűrt a kósza hajtincset Norman szeméből.
- Valamit el kell mondanom… - suttogta remegő hanggal Norman. A másik kérdőn ránézett. – A szüleidről – mondta és levette szemét Dipperről.
- Kösz, hogy szóltál, fel kell hívnom őket! – mosolygott a fiú. 
- Attól tartok ez nem fog megtörténni… - motyogta Norman.
- Hogy érted? – Lehervadt a mosoly a Pines fiú arcáról, hirtelen rosszullét fogta el.
- Dipper… a szüleid… meghaltak – Norman már olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett hallani, de ő úgy érezte beleordibálta az igazságot barátja arcába. – Látom őket, ott állnak mögötted és sírnak, azt mondják nagyon sajnálják… részvétem…
- Ne! Nem lehet! – Nyüszíttette Dipper. Felpattant és szemei megteltek könnyekkel, arca vörös lett. Norman kigúvadt szemekkel figyelte amint legjobb barátja önmagából kikelve ordítozik, csapkod és sír mint egy újszülött. Dipper sapkáját a fölhöz vágta és rátaposott, közben pedig ingerületen kiabált. Normant elrettentette a másik fiú viselkedése, látta őt már zokogni, nevetni, félni, de ezt az oladlát most pillantathatta meg először, elrettentette. Tudta, hogy most meg kellene ölelnie őt, de nem volt képes megmozdulni és levenni a szemét az őrjöngő fiúról. Viszont neki nem kellett semmit tennie, Dippert mintha hirtelen elhagyta volna minden ereje a nyakába borult és ott sírt tovább hosszú percekig.
Végül Norman megszólalt: - Tudom, hogy nehéz, de gyere, lemegyünk, elmondjuk Mabelnek és együtt gyászolhatunk egész este – Próbált megnyugtató hangon beszélni, de közben ő is elsírta magát.
 Dipper felállt és ellökte magától Normant aki hanyatt esett úgy, hogy beléremegett a Kalyiba. Dipper nem visszafelé az ablakhoz kezdett el sétálni, hanem egyenesen előre. Odalépett a tető széléhez és visszanézett Normanre, a könnyek mögött félelem csillogott a szemeiben.
- Sajnálom – mondta és lelépett a tetőről. 

4 megjegyzés:

  1. ... Összetöröd a szívem. Megint.

    VálaszTörlés
  2. Wawawawwawaaaaatttt??? Miért teszed ezt minden egyes ficeddel? XD imádom az angstokat és élvezet téged olvasni, de egyszer nem lehetne egy boldog vég is? *nem tudja mi ütött belé, de most boldogságra vágyik*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nem az én műfajom :DD majd egyszer megpróbálok egy olyat is összedobni xD

      Törlés

~pöcegödröm bejárata~