Az Élet és a Halál beszélgetnek. Filozofálás felsőfokon.
~novella ~fluff ~ spiritual ~non-fic
A lelkek nyugtalanok voltak. Mind aggódtak, hisz együtt látták az Életet és a Halált. Furcsák voltak egymás mellett a fűben ülve, mintha más-más világból érkeztek volna. Eddig is tudták, hogy a két fél szokott találkozni, de csak ha fontos dolgok történtek, mint például a háborúk.
Ezen a napon mégis egy tölgyfa alatt
gubbasztottak. Az Élet vidáman mosolygott és néha játékosan felkacagott, hosszú
haja, egyik pillanatban még a fű zöldjére hasonlított a másikban már tengerkékben
pompázott, nem volt ő se fehér, se fekete bőrű, nem hasonlított egyetlen emberi
fajra sem, mégis a legtermészetesebb dolog volt amit a valaha láthattál. Nehéz
ezt szavakba foglalni, képzeld el magát a természetet, az energiát, az életet
egy testben, valahogy így nézhetett ki.
A Halál az Életet figyelte és csak
némán ült. Ébenfekete haja függönyként lógott, kifakult bőre a hamuéhoz hasonlított
a leginkább, még annál is szürkébb volt. Arcán állandóan a gúnyos de inkább
szenvedő mosolyt lehetett látni. Nekitámaszkodott a tölgyfának, alatta a fű
megbarnult és a fa kérge is elszáradt, hozzászokott már, hogy amerre jár ez
történik, hiszen ő volt a Halál. Bánatot és elkeseredettséget hagyott maga
után, de utána mindig egy csepp boldogság árasztotta el a szívét. Mert aki
meghalt mindig örült, lélekké váltak mikor elhagyták az emberi életüket, ezután
akkor lehettek a szeretteikkel amikor akartak, azt csináltak ami szívük
kívánsága volt. A Halál szerint a legjobb dolog volt eltávozni, egyszer egy
kislány lelke elmesélte neki: Olyankor elhagyta minden gondja és mintha újra
először látta volna meg a napfényt.
– Min töprengsz ennyit Halál? –
Csendült fel az Élet játékos hangja. Térdre állva közelebb mászott a barátjához
és beleült az ölébe. Csíntalanul mosolygott amikor hátradőlt és dús haja az
elszáradt fűhöz hozzáért ismét zöld lett. – Újjáélesztettem a füvet! – Tágra
nyílt szemekkel ránézett barátjára. Az
örökre játékos és gyerekes élet gondolta a Halál, soha nem nő fel. – Ugye nem vagy mérges rám?
– Soha nem voltam mérges rád – válaszolt a Halál
reszelős hangján. – Ezt meg miből gondolod?
– Mindig elpusztítasz mindent amit alkotok -
válaszolta az Élet. – ,ezért azt hittem
haragszol rám – motyogta. A Halál leginkább nevetésre hasonlító hangot adott ki.
Az Élet még mindig nagy szemekkel bámulta őt, vagy nem is. Inkább azt ami mögötte
volt. Egy csapat madár ült a tölgyfán.
Az apró állatok, halkan csiripeltek
leginkább a suttogásra hasonlított az elnyomott hangjuk. Mintha ők is arról társalogtak
volna, hogy az Élet és a Halál együtt van. Most az egész világ erről beszélt, hogy
ők ugyanazon a dombon ültek. Innen mindenre ráláttak, az erdők mögül tornyosuló
Üvegpalotákra, a Vég és a Kezdet csarnokára ahol a fontos események zajlottak,
Lélekvárosra és persze a Végtelen mezőre. Tökéletes hely volt ez együtt tölteni
pár kellemes órát. Bár a kíváncsiskodó zaj ide is elért ez csak adott egy hangulatot
az egésznek amin mindkettejüknek mosolyognia kellett. Egy lélek sem értette ők
miért jöttek ki olyan jól, hisz egymás ellentétei voltak. A válasz pedig egyszerű:
Nincs halál élet nélkül, nincs élet halál
nélkül. Ennyi volt a titok. Ahhoz, hogy valaki meghaljon kell, hogy éljen
és ez fordítva is igaz. Ahányszor felmerül ez a kérdés mindig jót mosolyogtak
rajta.
A madárkák egyre magabiztosabban
kezdtek csivitelni miután mindketten nézték őket. Tollászkodtak, udvaroltak az ágról
- ágra ugráltak, az egyik mintha a fészkét építette volna elbújva a sűrű ágak
között. Folyt az élet, tették a dolgukat
és a felszálláshoz készülődtek. Egy pillanat múlva már egy hatalmas madár sereg
hagyta el a fát. Egy kivételével. A
fűben ült elkeseredettem, a szárnya meg volt sérülve így képtelen volt repül,
ezenkívül betegnek is látszott.
Az Élet felült a Halál öléből és a
madárért nyúlt. Kezébe vette és finoman megcsókolta a szerencsétlen állatot. Csupán
pár füttyszót hallatott és elhalkult, meghalt.
Élet visszatette a fa tövébe a kismadár
testét. Szomorúan ránézett barátjára.
– Engem miért szeretnek az emberek és téged meg
utálnak? – kérdezte elkeseredetten. – Soha nem értettem.
– Mert te egy gyönyörű hazugság vagy, én meg egy
szörnyű igazság – válaszolt a Halál.
WOOOW!
VálaszTörlésGyönyörű lett - már ha lehet ilyet egy novellára mondani.
Lényegre törő volt, szinte láttam magam előtt az Életet, a leírása is csodálatos volt.
Az utolsó két mondat pedig...
Tömören: Minőségi, hamisítatlan, Andis novella! :)
Jaaaj de jó ezeket a sorokat olvasni ^^ Örülök, hogy tetszett *-* Irulok-pirulok össze vissza :D
Törlésxoxo:
Andi
Jaj ez nagyon szép lett! ^^
VálaszTörlésKöszi ^^
TörlésAnnyira gyönyörű novellát alkottál, hogy szinte kedvem lenne megkönnyezni. Olvastatta magát, hiszen olyan lágyan olyan gördülékenyen írtál le mindent! Imádtam!
VálaszTörlésÖlel,
Elisabeth♥
Azt sem tudom mit mondjak... fú hát nagyon köszönöm <3
Törlésxoxo:
Andi
Bocsi, de nekem nem tetszett. Még ha olyan ötletesnek vagy érdekesnek hangzott az egész, engem egyáltalán nem fogott meg, mert nem volt kreatívan megírva. Valahogy nem fogott meg. Valahogy átkéne írnod úgy, hogy ne csak az alapsztory legyen ötletes, hanem az írásod is mindenkit megfogjon.
VálaszTörlésBocsi, az őszinteségrohamért.
Szia :) Semmi baj, elismerem nem vagyok profi. De nem sértődtem meg, normálisan fogalmaztál, és én már ahhoz elég idős vagyok, hogy felfogadjam a kritikát. Nagyon köszönöm, hogy kimondtad az őszinte véleményed, a jövőben próbálok változni :)
Törlésxoxo:
Andi
Két lábon járó metaforák.
VálaszTörlésImádtam.
És kifogytam a szavakból.
Egyetértek az előttem szólókkal, akik a munkádat dícsérték. :) Egyedül annyit mondanék, hogy figyelj a vesszőkre, mert sok helyen lemaradtak.
Üdv: Ginny
Szia! Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :)
TörlésA vesszőkre figyelni fogok a továbbiakban, bár bevallom, azoka gyengéim.
Szia!
VálaszTörlésHűha, ez nagyon nagyon szép lett! És annyira igaz!
Remélem, írsz még hasonlókat!
Ölel: Bogi
Szia! :)
TörlésÖrülök, hogy tetszett, igyekszem.
Szia!
VálaszTörlésHát, meg kell, hogy mondjam, nagyon régen olvastam már olyan novellát, amely elnyerte volna a tetszésemet, de ez azok közé tartozik. Gyönyörű leírások, remek történetvezetés, az utolsó sorok pedig... hű. Le a kalappal, köszönöm, hogy elolvashattam!
Ölel,
Lily J. S.xX
Én köszönöm, hogy elolvastad :)
TörlésIgazából nem tudom, hogyan keveredtem ide, de whoa, késztetést érzek, hogy közöljem az összes, szinte minden idetartozó gondolatomat.
VálaszTörlésKhm, előőőőször is, whoa, de tetszik a design. Meg a bemutatkozós blablabla is so cute.
És ezt így elolvastam - értelmes kijelentések két lábon járó tömkelege vagyok -, aztán naggyon tetszik. I ship it! Mármint igen, az Életet és a kis Halál pajtiját.
Btw azt leszámítva, hogy semmi értelmeset nem tudok összehozni, csendben megtapsollak (wut?!), mert ez... killme, csak pislogok. Ja, meg tapsolok.
Ehw, ennek semmi értelme nem volt.
Szóval még egyszer kijelentem, hogy tetszett.
xxLiz