~ sam (rém)álmodó bátyját figyeli
~ supernatural fanfiction ~ destiel ~ pre-slash - szösz - hurt/comfort - 30/14
Bátyja zaklatott morgására, visszafojtott
beszédére, amit időnként egy-egy fájdalmas kiáltás szakított félbe. Tudta, hogy
épp rémálma van, Dean- nél ez megszokottnak számított, bár még így is rosszul
esett neki hallgatnia. Pár hónapja lemondott arról, felkeltse ilyenkor, miután
elaludt úgyis visszatértek ezek a fejében lakozó rémek. Csak feküdt
belesüppedve a párnájába, bámulta a félhomállyal letakart motelszobájukat és
hallgatta miket motyog a fivére.
Szinte már sikítozva neveket kezdett sorolni. Sam, Bobby, Cas…
Ahogy elért az angyal nevéhez Sam-et megcsapta az
erős huzat. Léptek zaja ütötte meg a fülét, és a sötétben elhaladt egy még
sötétebb, ismerős alak, kabátja körvonalait akárhol be tudta volna azonosítani.
Castiel? Meglepetésében elfelejtett megszólalni.
Csendben figyelte mit csinál barátjuk.
Az angyal óvatosan leült Dean ágyának szélére. Pár
pillanatig csak nézte a meggyötört arcú férfit, amit teste képzeletbeli
fájdalmaktól vonaglik. Castiel olyan óvatosan, mintha porcelánnal bánna, finoman
megfogta Dean kezét. Igaz, hogy a félhomály nem engedte meg Sam-nek, hogy
minden egyes részletet láthasson, de annak szemtanúja lehetett, ahogy bátyja
ujjai és az angyalé összekulcsolódnak.
Dean felnyögött, teste apró gombócra húzódott
össze.
- Semmi baj, semmi baj, Dean, itt vagyok, semmi
baj – suttogta Castiel lágyan.
És a férfi ekkor megnyugodva süppedt bele az
ágyába. A fájdalmas nyögdécselések elmúltak.
De Castiel kezét nem engedte el, erősen szorította,
talán attól félhetett ha elengedi, visszazuhan abba a pokolba ahonnan előbb kihúzták. Az angyal szabad kezével Dean
hajába túrt és szintén, ugyanolyan gyengeséggel végigsimította a férfi arcán.
A fiatalabb Winchester hirtelen úgy érezte valami
gyönyörűnek lehet a részese.
Ezután Castiel, mintha ott sem lett volna, eltűnt
Dean mellől, akinek ez éjszaka már nem tértek vissza a kínzó rémálmok.
Sam, reggel nem mondta el bátyjának mi történt,
tartozott ennyivel az angyalnak.
Aucs... Most alig látok a könnyeimtől >< Bakker, ezekért a pillanatokért érdemes élnem <3
VálaszTörlésEzek a pillanatok tartanak életben, és ölnek meg egyszerre.
TörlésMiért van az, hogy az ilyen jeleneteket még ha nem is mutatták a negyedik évadban, egytől-egyig full reálisnak tartom mindet? Még ha Dean nem is emlékszik semmire... Valamiért biztos vagyok benne, hogy Cas segítette át a szörnyű éjszakákon.
VálaszTörlésNagyon tetszett! Garázdálkodok még nálad egy picit. (*^▽^*)
Ez a csodálatos dolog amiről beszélsz a "headcanon" :3
TörlésÖrülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy olvastad c: