~ Jelentéktelenül jelentőségteljes szavak

~ dipper megtalálja wirt titkos füzetét

~ over the garden wall/gravity falls ~ crossover ~ wirt x dipper ~ slash ~ flangst ~ szösz ~ 30/22 

Általában mindent jobb olyan ember társaságában csinálni, akit szeretünk, ebbe beletartozott az olvasás is, annak ellenére, hogy az egy „egyedül bekuporodunk este a sarokba” hobbi. Dipper és Wirt imádták együtt bújni a könyveket.

Most az idősebbik fiú szobájába kuckoltak be, Dipper kicsit feszengett is. Mindig náluk voltak, Wirt nem szerette, ha a házukba idegenek jönnek. Persze a Pines fiú kicsit sem volt az.

Dipper mocorogni kezdett, a vörös borítós könyv kiesett a kezéből, és a párna alatt kezdett kutatni a háta mögött.

- Wirt, mit tartasz te itt? Egész végig nyomta a hátam valami, ha kaja lesz az, én hazamegyek…  - zsörtölődött Dipper, de a fiú igazán nem vetett ügyet rá.  Viszont ekkor vendége előhúzott egy kis kék noteszt, és elfelejtett levegőt venni.

Elhajította a verseskötet, majd rávetette magát a másikra.

- Add azt vissza! – kiabálta rémületében.

Dipper kinyitotta, és szemei őrült sebességgel kezdték szelni a sorokat. Wirt kapálódzott, de semmit sem ért el vele.

- Te jó ég – bukkant ki a noteszt tanulmányozó srácból – Ezek…

- Szánalmasak – fejezte be helyette a mondatot Wirt.

- Fantasztikusak – helyesbített.

Dipper elkezdte hangosan felolvasni a notesz tartalmát.

…

DIPPER

Hogy jutottál be? Miért jöttél? A Kalyiba

Nagyon magas, nehéz átmászni rajta.

WIRT

A szerelem röpített könnyű szárnyán,

Azt egy démon nem tartóztatja fel.

DIPPER

Megbélyegeznek, hogyha meglátják, hogy itt vagy.

WIRT

A te szemedben több veszély lakik,

Mint hetven törpében! Nézz rám fiú,

És föl leszek vértezve ellenük.

DIPPER

De hát ki mondta meg, hogy itt találsz?

WIRT

Itt dolgozom, de szívem volt a navigátorom.

...

Dipper felnevetett, Wirt rémülten hallgatta az ismerős szavakat.

- Ez… Ez az Erkély-jelenet? – kérdezte, és ölébe hajtotta a kis füzetet.

A másik rózsavörösre pirulva ült, szemei kiguvadtak, levegőt szörnyű gyorsasággal szedte. Mindjárt elájult.

- Nagyon aranyos – mosolygott Dipper teljesen elolvadva.

Ismét felolvasott egyet.

…

Gyere, ahogy vagy,

Gyere hozzám,

Annyit várlak,

Annyit hagynám,

Szépen kérlek,

Szépen kacagok,

Mondjad nékem,

Mondjad, s elalszok.

...

- Azta, Wirt!

Már nem tűnt annyira rémültnek a másik fiú, de a távolságot tartotta. Csak az járt a fejében, hogy  minden elcsesződött, hogy ezt már nem tudja helyrehozni, hogy Dipper megutálja esetleg, amint tovább olvassa. Vagy amint leesik neki, hogy az összes róla szól.

Dipper megint nekikezdett egynek hangosan.

…

Te vagy az ember,

Kire Isten lenézett,

És mondá „tökély”

…

- Dipper?

A fiú felnézett a füzetből, csillogó szemeiből rengeteg boldogság sütött, és a mosolya is őszintén festett kerek arcán. Wirt mégis félt.

- Tudod, ezeket nem kellene elolvasnod…  - mindjárt bőgött. Szörnyen érezte magát. Nagyon rossz dolgot tett már akkor is, mikor megírta ezeket, hogy nem égette el őket rögtön, azért meg ő fog égni.

De Dipper mintha meg sem hallotta volna, hirtelen az utolsó oldalra lapozott. Az író szíve körülbelül ezen a ponton állt meg.

…

Hogyan kellene szerelmet vallani?

Amikor ő ott van, miért kell hallgatni?

Miért nem üvölthetem fülébe a szavakat?

Dipper, szeretlek, hallod szavamat?

Hosszú volt a nyár, eltelt, már itt sincs.

De ami van, szerelem van, s idegen nincs.

Minden egyes pillanatodért fizetek neked.

Gond, hogy mást nem tudok adni, csak szerelmet?

Ha egyszer ezt olvasod,

Őszintén mondom,

Dipper Pines, szerelmem.

…

Dipper szemei elkerekedve meredtek a költőre. Wirt tudta, hogy ez lesz. Tudta, hogy minden itt fog elromlani. Pedig eddig minden olyan szép volt, soha véget nem érőnek tűnt. Megértette, milyen felhőkben úszni. De most, szinte látta maga előtt, ahogy minden széttörik. Kicsúszott a kezéből az irányítás, és a hajó egyenesen a sziklák közé robogott.

- Dipper, figyelj…

- Wirt, én szeretlek – felcsillant egy pillanatra az a bizonyos fény az alagút végén. – És már rengeteget gondolkoztam ezen, túl sokat is. Volt egy időszak, ahol majdnem lépést tettem. Tényleg. Én azt hittem… De tudod, aztán Wendy és én. Rájöttem, hogy mégsem volt az a valami köztünk, és csak összezavarodtam. Aranyos vagy, fantasztikus személyiség és szükségem van rád az életemben… de nem úgy szeretlek. Azt hittem. De nem. Sajnálom, most… most mennem kell, vacsorára haza kell érnem. Majd este írok. Szia! – azzal Dipper felállt, Wirt-et és a noteszt otthagyva. 
Wirt-nek pedig szimplán csak fájt. Az érzései elkezdtek fizikailag fájni. Pár nap múlva tényleg elégette azt a füzetet, vele együtt az érzelmeket is. Jó kis lecke volt az élettől, az biztos.