~ Dead man dancing

~ vérhold-bál, kicsit másképp, kicsit más marco-val

~ star vs the forces of evil ~ au ~ pre-slash ~ starco, tomco, stom /minden/ ~ whump ~ angst ~ szösz ~ ooc-tom ~ 30/11 ~ ZENE

A lábak tették a dolgukat, a testek ritmusra rángatóztak, ahogy a misztikus zene sodorta őket. A táncparketten mindenki egyként mozgott, párjával, és mikor a társcsere ideje eljött a szörnyek és démonok ismét összehangolódtak.  A tánc megállíthatatlan volt, ha belekerültél az áramlatába nem kerülhettél ki a szédítő keringőből.

Csillag és Marco a zene ritmusára lépkedtek, könnyes és kecsesen mozogtak. Megállíthatatlanul pördültek, forogtak, a hangulat teljesen elcsábította őket, a lányt biztosan. Csillag mosolygott, néha játékosan el is nevette magát, még nem is sejtett semmit. Marco az ártatlan arcát fürkészte megállíthatatlanul, ha pedig nem, óvatosan a tömeg felé pillantgatott.

Eljött a párcsere ideje. Mindenki lehunyt szemekkel átadta társát a mögötte állónak.

Marco kinyitotta a szemeit. Elvigyorodott. Tom állt előtte, összezavarodottan. A koponya maszk és a matador viselet miatt Marco-t lehetetlen volt felismerni, ezt ő is tudta nagyon jól. Ezért élvezte annyira, hogy a démon olyan frusztrálva méregette őt.

Marco óvatosan meghajolt, így tett Tom is, nekikezdtek a táncnak. Vagyis kezdtek volna, de ekkora zene elhallgatott. A teremre sötétség borult.Majd a vörösen izzó hold fénye reflektorként a két fiút vette célba. Az egész terem elnémult. Ők voltak a Vérhold-bál párja.

Tom, a démon nyelt egyet, de azért a másik vállára helyezte a kezeit.

- Ki vagy te? – kérdezte suttogva.

- Óh – sóhajtott fel Marco szomorúan, gúnnyal keverve. – Hát nem ismersz meg?

Nem kapott választ. A hegedű felcsendült és elkezdtek táncolni.

Feszülten kezdtek, lépéseik merevek és kimértek voltak, óvatosan mozogtak miközben minden szem rájuk szegeződött. Amint a zongora és a halk ének is csatlakozott, Tom ki tudta fújni az eddig magában tartott levegőt, és hagyta magát ellazulni. Nem számított ez könnyű feladatnak, partnere magállás nélkül vérfagyasztóan mosolygott, ami nem lett volna olyan kellemetlen, ha nem motoszkált volna benne az az érzés, hogy már ismeri ezt a fiút valahonnan. Hevesen kezdtek mozogni, égett a padló a lábuk alatt, a pokol lendülete kapta el őket. Verejtékeztek, tüdejük kezdte cserbenhagyni őket, és szívük ezer ló patájaként dübörgött.

- Ki vagy te? – suttogta Tom ismét a másik fülébe mikor a zene kezdett lelassulni. – Egy démont sem ismerek, aki az öltönyén belül tartaná a szárnyait, és ennyire félne megmutatni a szarvait.

Eltávolodtak egymástól, a zene kezdett a végére érni. A hegedű hangjai magasra vándoroltak. Marco, Tom vezetésével megpördült. Az utolsó magas hang után csupán egy szempillányira egymástól torpantak meg. Marco szeme vörösen villant a maszk alatt, tűhegyes fogait megvillantotta. A másik olyan erővel lökte el magától meglepettségében, hogy az hátraesett.

A szombrérója mellé zuhant, felfedve gesztenye hajából kikandikáló bikáéhoz hasonlító szarvait. A tömegből hallani lehet ahogy Csillag rémületében felsikolt. Pillanatokkal később a maszk is a kalap mellé zuhan. Ahogy zakója is, így szabadjára engedve hatalmas denevérszárnyait. A fiú eltorzult vonásaival, pirosan izzó négy szemével, és az őt rémként követő szárnyakkal még a régi Marco árnyékaként sem felelt meg. Csak egy szörny volt.

Csillag feléje futott, pálcáját a démon felé tartotta, de ekkor Tom az útjába állt, szomorú, csillogó szemeivel igyekezett elmondani a dühtől és rémülettől izzó lánynak, hogy felesleges minden. Megpróbálta átölelni a lányt megnyugtatás képpen, de ő elfutott. Tom pedig magában maradt a csodálkozó tömeg közepén. Háta mögül hallotta a másik démon elégedett kacaját.

Marco Diaz ezzel meg is halt.